Titusz és Pati

2018. május 27.

Patinak elege lett. Titu, Félix és Kitty hetek óta folyamatosan taknyosak voltak. Így szép sorban. Pati és Titusz vállvetve inhalált, csepegtetett, taknyot szívott, bátorított, vigasztalt, alkudozott, csokit osztott, nehéz szívvel lemondták a pünkösdi horgászhétvégét és a végére jól elfáradtak. Így hát vasárnap Pati gondolt egyet és úgy döntött, a makacsul kitartó takony ellenére bepakolják a kiscsapatot és kimennek a kedvenc Duna-partjukra töltekezni.

Már induláskor megmelegedett Pati szíve. Végigpillantott a hátsó ülésen, ahol centire kisakkozva ült bekötve Tit, Félix és Kitty. "Egy hátsó ülésnyi szeretet...teletojtuk a kocsit, ahogy terveztük"-állapította meg Pati elégedetten-meghatottan és megsimogatta a pakolástól morcos Titusz kezét. Csomagjuk ugyanis annyi volt mintha nem is egy fél napos önfeledt kavicsdobálásra, hanem több hetes expedícióra indultak volna.

Délután egykor Pati a tűző napon állt sorban ebédért. Már túl voltak egy félórás araszoláson a dugóban, és egy húszperces hányásszüneten, amit a Dunakeszi határában lévő virágos feszület alatt töltöttek, mivel Titu rosszul lett az araszolástól. A sorban fel-fellökve,  Pati kibontakozó arcüreggyulladástól lüktető fejjel hallgatta Kitty követelező sírását, miközben próbálta kiszámolni hány tálca sült krumplival lakik majd jól a törpesereg.

Jó lesz ez a nap döntötte el Pati...és jó is lett.

Árnyas bokor tövében jóllaktak, napsütésben pancsoltak, kacsát számoltak, kavicsot dobtak, fagyit nyaltak, Pati kávézott, Titusz  lopott magának egy csendes félórát a parton üldögélve, Kittyt ringatva.

Kicsi Félix pedig hozta a formáját. Egy percre sem lehetett elengedni a kezét. Legurult a partról, kétszer csuromvizes lett, (majdnem) berohant a biciklis elé, rádöntötte Patira a fagyizó kétméteres műanyag jegesmedvéjét ("nézd, nem igazi, nem igazi" -kiabált Patinak, miközben a maci ölében ülve vadul és szeretettel ölelgette azt) és keservesen sírt mert Tit arcon találta egy vízbe szánt kődarabbal. Pati pedig szaladgált, könnyet törölt, csitított, korholt( "Félix, hova mész, mit csinálsz?" ), és mikor már majdnem feladta, egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve  lehuppant a kora nyári napsütéstől megrészegült kis bolondgomba mellé. A világ megváltozott Félix mellett ülve...minden nagy lett, óriási, érdekes, titokzatos, tiltott és kiszámíthatatlan. Ismerős? Patinak is az volt. Valaki egyszer már versbe szedte az érzést és Pati mindent megértett. Átölelte Félixet, a kicsi pedig Pati nyakát, jó szorosan. "Szeretlek Anyu"-mondta akadozó nyelvvel.

Félix, nyakába csavart textilpelussal -száraz ruhája már nem volt - Titusz ölében ülve boldogságtól vigyorogva utazott hazafelé a nap végén, az alkonyi fénytől villódzó víz mentén.

Szuper nap volt. Töltekezős. Mire hazaértek, Titunak felment a láza.

2016. július 28.

 Kicsi Félix tegnap féléves lett. Gyönyörű baba hurkákkal és szüntelen mosolygással. Pati gyakran puszilgatja puha nyakát, tejcsi illatú arcocskáját, amire hatalmas gurgulázó kacagás és szerelmes pillantások a válasz. Egy hete Pati elkezdte Félixet gyümölccsel etetni. Pati számára ez mindig nagy esemény. Büszke és kicsit szomorú is. Büszke a gyönyörű babájára és kicsit elfacsarodik a szíve. Félix eddig csak Patból volt, kicsi sejtecske kora óta Patiból élt, mostantól viszont Félix már alma, őszibarack és milumil zabpehely is. A kicsi először gyanakodva és felháborodva fogadta a változást, szopizni próbálta a kiskanalat is, azonban hamar ráérzett az új ízekre, Pati nem győzi a tátogó szájacskába kanalazgatni a finomságokat.

 Velendula!!! Velendulát hoztam a jácitóról! - kiabálta kicsi Tit hangosan és izgatottan szaladt Pati felé. Pati a kertben ült Félix-szel az ölében és meghatottan nézte Titut, aki mindkét izzadt kezecskéjében egy -egy levendula virágot szorongatott. Patinak szedte és hazáig őrizgette!

Félix gyakran kel éjjel, Pati fáradt. Félix ilyenkor csukott szemmel tátog ide-oda forgatva a fejecskéjét, mint egy madárfióka, várja hogy szájába essen a cici. Hosszan, békésen szopizik, éjszaka nincs hova sietni és Anyu csakis az övé. Mikor jóllakott, elégedetten hasra fordul és kényelmesen elnyúlik a nagy ágyban Titusz és Pati között.

"Ugrálok, pancsolok, táncolok, tapsolok!!!" - tört fel a jókedv Tituból sikkantásokkal tarkítva. Titu szívvel-lélekkel vetette bele magát a nyárba. Unokatesókkal medencében pancsolt, fonott kosárkákba nagyosan - komolyan, érett meggyet  szedett, Balatonba ugrált - hangosan vezényelve: "egy-kettő nyolc, tíz és paccs!!", Patival fagyit evett mindig közös tálkából két kiskanállal, Titusz barátainál este tizenegykor a kerti lámpák között vad táncot lejtett, a kertben ülve feketerigókat lesett és közben savanyú ribizlit eszegetett.

Titusz és Pati elszöktek néhány órára, hogy rövid ideig újra igazán Titusz és Pati lehessenek. Kevés idejük van mostanában egymásra, minden percük a kicsik körül forog. Hiányoznak egymásnak. Titusz és Pati jegeskávét és hideg port ittak a vadszőlő zöld-piros levelei alatt, aztán a remegő napsütésben egy csendes ösvényen felmásztak a Badacsony egyik eldugott teraszára. Pati Titusz ölében feküdt, nézte a Balatont, Titusz Patit szeretgette. Kézen fogva, beszélgetve sétáltak haza.

 Az idős néni kerekesszékben ült és hosszú ujjaival varázsolt. "Gyere, gyere csak közelebb!" - biztatta Titut. A kisfiú a Millenáris közepén állva nézte megbűvölve a nagyon öreg tündért, aki tudott kisgyerek nyelven beszélni. Kis Tit közelebb lépett és a remegő ujjak köröket rajzoltak a pocakjára. " Mi van az ingeden? Oroszlán, kalóz?" - fonta a mesét a tündér, Titu pedig már a kezét fogta és belefeledkezve figyelt a reszelős hangra. Bűvkörben álltak ők ketten, az élet elején és végén. Találkoztak.

Félix amilyen kicsi, olyan lelkes szurkolója volt a magyar futball válogatottnak. Pati ölének biztonságában ünnepelte a Margit hídon az évtizedek óta várt csodát. Egy cseppet sem ijedt meg a hangos, kiabálós örömködéstől! Ragyogott a szeme, úgy ugrált a színes kendőben, széles mosolyokat ragyogtatva a szembejövő harcedzett, nemzetiszínbe öltözött drukkerekre.

Pati álmodozva nézte a felvillanó zöldes-sárga fényű bogarakat, Titusz pedig számolt. Titusz és Pati szentjánosbogár néző sétán voltak a váci arborétumban. A rajzás a vége felé járt már, a sétavezető harminc bogarat ígért, Titusz ellenőrizte a számításokat. A sötét tó partján Titusz egy földön világító nőstény szentjánoskát is talált, amíg a csoport tagjai ámuldozva nézték zseblámpa fényénél Titusz felfedezettjét, addig ő csendben félrehúzódott. Pati az ilyen dolgokért szereti olyan nagyon az ő  hallgatag Tituszát.

Titusz és Pati Badacsonyban nyaralt a kicsikkel.Déli hőségben két gyerekkel felmásztak a hegy tetejére, Pati meghatottan élte át, ahogy Félix először pillant végig szeretett taván, Titusz közben hideg vizet ivott és az árnyékban legyezgette a babakocsiban sziesztázó Titut. Csavarogtak a Káli medencében, mohos falú, virágos kertű templomban hallgatták az ősi szent szavakat, kővirág és levendula csokor mellett ettek olíva olajos tökmag kenyeret és eper szószos túrógombócot, kimerészkedtek a Hegyestű legszélére, tornáztak és meséltek táncoló pillangók között, fagyiztak a Szigligeti vár lábánál, meghódították Sümeget, és persze ugráltak, pancsoltak, homokvárat építettek, árkot ástak,  csúszdáztak és megmerítették Félix dagi kis lábacskáit is az öreg tóban.

2016. június 1.

...és végre nyár van. Pati nagyon élvezi a régóta várt jóidőt. Titusz és Pati sokat bóklásznak a környéken a kicsikkel. Tit cicák után kutat az Orfi kertjének árnyas bokrai alatt, halakra vadászik a közeli kis park liliomvirágos tavacskájának vízében, fáradhatatlanul ugrál a játszótéren, vágyakozva nézi a Lukács medencéjében vízilabdázó fiúkat, köveket dobál a meztelennénis szökőkút vízébe és lelkesen utazik csak úgy, cél nélkül a frissen átadott villamosokon. Félix szeret Patihoz bújva sétálni. Egészen belesimul a hordozó mélyébe, de nem alszik ám, kíváncsian pislog kifelé. Pati sokszor indul vele kettesben bolyongós, egymásra figyelős csavargásokra.

Pati elkezdett futni. Szabadnak érzi magát az aludni nem tudó hajnalokon, amikor a lakásból kilépve megcsapja a közeli Duna friss illata, a feszültséget kiadós, mozgásra vágyós, félórákra elszökős délutánokon, a csendes alkonyokon, amikor a lemenő nap fénye békét sugároz.

Titusz teleültette a kertet virágokkal. Amíg ő kicsi Tit lelkes segítségével füvet nyír, földet lapátol, ágakat metsz, cserepeket rendez, addig Pati Félixet ringatja vagy a kerti asztalkán rajzolgat az elmaradhatatlan kávés bögrével a keze ügyében.

2016. május 19-22.

Az elmúlt héten Titusz és Pati horgász hétvégére mentek Tituval és Félixszel a Kőrösre. Ez volt az első nagy hosszú hétvégés bevetés a két kicsivel. Titusz és Pati csomagolt, pakolt, táskákat, dobozokat, zacskókat hurcolászott, gyerekeket pakolt kocsiból ki és be, hányást takarított, idegen terepen végezte a napi rutint, etetett, itatott, pelenkázott, büfiztetett, vetkőztetett, öltöztetett fürdetett, altatott, csúszdázott, hintázott. Hurcolászták Félixet, rohangáltak Tit után és próbálták őt megóvni attól, hogy beleessen a Kőrösbe, a medencébe, a jakuzziba, hogy lepottyanjon a létráról, hogy megrázza a  folyton kapcsolgatott lámpa a szobában, a kertben, a stégen, hogy megcsípje a méhecske, akivel kis Tit "hangya,hangya" kiáltással próbált összebarátkozni. Titusz és Tit vízibicikliztek a Kőrösön, Pati és Félix kettesben sétálgattak a békés szántóföldek mellett kanyargó ösvényen. Ittak meggysört a barátaikkal, ettek pörköltet bográcsból és sokat beszélgettek. Pati esténként a mindig zűrös altatások közepe táján rendszeresen kicsit kétségbeesett és feltette a kérdést nem lenne-e jobb nagyszabású programok nélkül egyszerűen csak otthon lenni. Aztán harmadik nap délutánján egy teljes negyedórán keresztül Titu és Félix egyszerre aludtak. Titusz és Pati kiültek a Kőrös partra nézték a csendesen hömpölygő vizet, a táncoló napsugarakat, a sokszínű hangos madársereget a felvetődő halakat. Pati mélyet sóhajtott és Tituszhoz bújt. Körülfonta és megerősítette őket a béke.

2014. december 12. péntek

Titu majdnem tíz hónapos. Persze nem írtam pár sorokat ahogy terveztem, bár van jó néhány teleírt kockás füzetoldal itt -ott Tituról.

Most mégis itt próbálom folytatni. Keresem magam ebben, hogyan örökítsem meg ezeket a felejthetetlen, izgalmas, varázslatos napokat, ezt az új életet Tituval.

9600 g, 72 cm. Ma megmértük. Délelőtt felmentünk a védőnénijéhez vittünk neki virágot és csokit. Most volt a névnapja. Persze ha már ott voltunk kicsit megnézegette, megmérte Titut, aki azonnal az ujja köré csavarta, vigyorogogva játszott a ruháján lévő gombbal, ami persze pont a cicin volt,  a kis dagi ujjaival.

Mikor délelőtt készültünk, beraktam Titut a járókájába, és már megint volt egy kedves kis grimasza, ami belém égett. Nem szeret a járókában lenni, állt a rácsban kapaszkodva, a pisze kis orrocskája pont kilátszott az ágy széle felett és ragyogó arccal, fülig érő szájjal fűzött, hogy vegyem ki. Reggel is sokszor ébred így. Nem sír, csak áll az ágyacskájában engem néz és röhög. Ha nem veszem észre, meghúzza a kis zenélő holdacskáját, így jelzi, hogy fenn van.

Mikor megszületett, az első éjszakákon nem tudtam magam mellett tartani a kórházban, olyan gyenge voltam. Be kellett adnom a csecsemősökhöz. Egész éjjel nem aludtam, vártam, hogy reggel újra láthassam őt. Már ötkor készülődni kezdtem, hogy hatkor mehessek érte, amint lehet. Minden reggel mikor beléptem a csecsemőosztályra és megláttam Titut aludni a kis kosarába, valami hihetetlen boldogság öntött el, hogy ő az enyém, az én gyönyörű babám és mostantól minden reggelünk így kezdődik majd. Elviselhetetlenül csodálatos érzés volt.

Második nap megpuszilt. A vállamon tartottam a nyakamba bújt és hozzám nyomta a kis száját. Egyek voltunk teljesen.

Most így tíz hónap múltával is sokszor érzem ezt.

Titu rossz alvó sokszor kelt éjszaka és ez nehéz. Mikor felsír nehezen kelek, az első érzés a felcsattanás, hogy aludni akarok. Aztán meglátom az álmos, síró, kérő, mosolygó pofiját és elfog ez az érzés ami a kórházban, hogy ő az én gyönyörű babám.

Tudom, hogy ez bolondság, de sokszor mikor éjjel visszaalszik, hozzám simulva, nincs is kedvem visszatenni az ágyába. Csak ölelem ezt a hozzám bújó, szuszogó, illatos kis csomagot, a másik oldalamon Titusz, és álmosan kerek a világ.

Titu beszél. Magyaráz egész nap. A napokban elkezdte mondani hogy mamama, ha engem akar. Jön utánam és elégedetlenül, vágyakozva, kérőn, türelmetlenül hajtogatja mamama...persze elolvadok.

2014. május 20 kedd

Pati és barátnője Szabina már kapcsolatuk hajnalán tervezgették, hogy mikor eljön az ideje,  együtt várnak majd babát a világtól elzárkózva, bioházban mézet nyalogatva, napon sütkérezve.Ezt a régóta vágyott álmukat hatalmas ajándékként meg is kapták, mármint a közös babavárást, méznyalogatás nélkül. Így hát Szabinának és Patinak ugyanolyan idős fiaik vannak és ennek minden szépségét igyekeznek  kihasználni. Egy napot már töltöttek együtt, a két három hónapossal és a kétéves kis Léllel együttes erővel birkózva. A közös napot akkor Titu indította, úgy, hogy Szabináék nappali bőrkanapéjára három menetben kitolta a négy napja gyűjtögetett kb negyed kiló anyatejes fost. Mivel Szabina épp szoptatott, Pati pedig Titu dagi kis lábait könyékig trutymásan magasba tartva, próbálta megakadályozni a fos további terjedését, ezért egy ember volt aki takarításra alkalmas eszközöket szerezhetett, a majdnem kétéves Lél, Pati keresztfia. Pati iszonyú büszke volt a kissrácra, aki felmérve a helyzetet, ügyesen megjelent egy tekercs wc-papírral, amit aztán Pati egyre hevesebb rábeszélésének ellenállva is csak 2x2 centis darabokban volt hajlandó Pati kezébe adagolni, miközben Titu hangosan kurjongatva újabb adagokat küldött a kanapéra és Pati nadrágjára. A nap játszótéren szakadó esővel és sárkánynak öltözött, az útközepén törött esernyővel kényelmesen bandukoló kicsi Léllel folytatódott, és összességében szuperül sikerült, így ma már teljes természeteséggel indult neki Pati és Titu az újabb egész napos vendégségnek. A nap babázással, terasz szigeteléssel, szivattyú javítással, pszichológiai kisérlettel, , napágyban homokvárat építéssel telt, békefaktora délutánra érte el a csúcspontját. Huba, aki pont ugyanúgy szuszog, grimaszol, nyöszörög és bújik, mint Titu, Pati ölében aludt.Titu a teraszra tolt babakocsiban heverészett, nagyjából végigaludta a napot, ahogy ott kinn a friss levegőn szokta. Kicsi Lél eközben anyaszült meztelenül, egy szál piros lufis zokniban és Pati rózsaszín klumpájában széldeszkát pakolt ki a sufniból a kertbe. Hazafelé Titu a kocsiban füligérő szájjal magyarázta Titusznak a nap eseményeit. Hazaérve az elégedett kissrác nyikkanás nélkül dőlt a kiságyába aludni. Az álmos Titusz ölelésében alvó Pati éjfélkor ébredt a békésen szuszogó fiúk között, h. gyorsan pótolja Titu  elmaradt vacsoráját .

május 21. szerda

Pati az első kora reggeli szopi után általában még összebújva alszik néhány órát Tituval, most azonban a reggeli pelenkacsere után -ami mindig Titusz feladata - száműzte Titut a kiságyába, aki ahelyett, hogy angyali baba arcocskával édesen szendergett volna mellette, megállás nélkül fetrengett, csapkodott, rugdosta Pati szétvágott hasát, úgy viselkedett mint egy megzakkant kis kukac. Titu az ágyában némileg sértődötten bár, de végigaludta a kora déli órákat. A csendes délelőtt után, mivel végre kitört a nyár, ragyogott a nap és 25 fok volt, Pati úgy döntött, hogy  kertészkedni fognak, Pati söpör, gazol, gereblyézik, muskátlit öntöz, Titu pedig addig majd friss levegőt szív a babakocsijában.

Titu is nagyon örült a programnak cukin forgatta a fejecskéjét Pati ölében, ámulva nézte a hatalmas gesztenyefa zöld lombsátrát, tökéletesen harmonikus babaként viselkedett, amíg Pati meg nem próbálta otthagyni a babakocsiban és eltávolodni tőle legalább egy métert, hogy a locsolókannát elérje. Nem Titu ezt nem tűrte, ilyenkor felháborodottan kiabálni kezdett, csak úgy zengett a gang. Lazanyu Pati nem esett kétségbe, negyed óra üvöltés -nyugtatás-locsoláspróbálkozás-üvöltés-nyugtatás stb. után könnyedén programot váltott, gyorsan összekapta Titut, lehurcolta a babakocsit és elindultak a parkba - ha Titu világot akar látni, hát lásson, ez a válaszkész nevelés alapja - gondolta. Titu a kapun kilépve világlátás helyett persze azonnal elaludt, lazanyu Pati itt már azonban nem adta fel, meg sem állt a parkig. Igazán jó délutánjuk volt kinn. Amíg Titu aludt, Pati fagyizott és telefonálgatott, majd mikor Titu felébredt, Pati ölbe vette úgy sétálgattak. Titu Patihoz bújva szemlélte a világot, Pati halk szóval mesélt neki és szívét elöntötte a béke, a harmónia és az elégedett tudat, hogy ő most éppen a tökéletes válaszkész Anya. Épp a szökőkúton megcsillanó alkonyati napfényt nézegették, mikor egy ötéves forma kisfiú rohant oda Patihoz, megragadta a kezét és izgatottan odakiabált a szintén térdigérő haverjának: "gyere, gyere megtaláltam!" Pati szíve ismét csordultig telt. Ezek szerint a mindent látó gyerekszemek is felfedezték benne a tökéletes Anyát, és most bevonják a játékukba, őt az örökgyerek Patit, biztosan jótündér leszek vagy királylány-gondolta meghatottan. Az ötéves azonban továbbkiabált Pati kezét rángatva: "megtaláltam a gonoszt, megtaláltam! Itt van a gonosz!" "Igen, te vagy a gonosz", ordított az odaérkező másik ötéves is Pati képébe ,majd mindketten köpködni kezdték Patit, de nem ám kispályásan, férfiembert megszégyenítő csulákat küldtek Pati felé, és közben megállás nélkül ordították: "gonosz vagy, gonosz vagy" - a kisgyerekekkel és anyukákkal teli park kellős közepén. . Pati még mindig tele van terhes és kismama hormonnal, ezért jónéhány pillanatba telt míg legyűrte a késztetést, hogy 1.; felrúgja mindkét kiskölyköt,mert köpködnek a kezében tartott Titu felé 2., elsírja magát amiért gonosznak nevezik őt. Ehelyett felemelte a fejét, magához szorította Titut, remegő hangon csupa szalonképes kifejezést használva irányba tette a két kis köpködőt, majd odamenekült Tituszhoz, aki épp megérkezett munkából és nevetve várta őket, a szökőkút aranyló vízcseppjei alatt.

 május 22. csütörtök

Pati bár hangos szájjal mindig lenézte a földanyákat, azért titokban mindig úgy gondolta, hogy ő teljes természetességgel és magától értetődő módon az lesz. Mosolyogva és azonnal lesz várandós,spontán és kiélvezett szexmaratonok következményeként, mintmár írta barátnőjével együtt várják majd a babájukat egy erdő közepén lévő bioházban mézet nyalogatva, gyümölcsöt eszegetve, a természettel harmonizálva, karcsún, csinos hassal, távol minden kosztól, tartósítószertől, gyógyszertől és egészségtelen kajáktól, majd pocaksimogatós várandósság végén megszüli a babáját néhány óra alatt, kádban, gyertyafénynél, halk zenét hallgatva, a húzósabb részeknél Titusz kezét kicsit erősebben megszorítva. A babát még ott a szülőszobán megszoptatja, az első másodpercben a bőr kontatktot kialakítva, féléves koráig az öléből le sem teszi és természetesen továbbra is vegyszerektől mentesen élve gond nélkül szoptat amíg csak lehet, miközben mosódióval mossa a ruhákat és citromlével fényesíti a mosogatót.

Aztán végül úgy alakult, hogy Pati az egész terhessége alatt gyógyszert szedett, az utolsó három hónapot ötven liter víztől hatalmasra dagadva, magas vérnyomással húzta le, Titu sürgős császárral született, utána pedig Pati hetekig olyan rosszul volt, hogy nemhogy mosódióval nem mosott, hanem csak feküdt a káosz közepén és minimál üzemmódban próbálta az újszülött Titut ellátni.

Ma azonban Pati nagy lépést tett  a földanyaság felé, elment egy hordozóklubba. Mivel Titu születésekor a császár zűrzavarában Pati nem kapta meg a babát csak hosszú órákkal a szülés után, ezt az elmaradt első élményt azóta is próbálja pótolni azzal, hogy Titut egész nap ölben hurcolgatja, mellkason altatja, kádban fürdik vele stb. Ehhez az életmódhoz pedig kell egy hordozó, amit  Pati meg akar tanulni jól megkötni. Ezért ma Pati egy órát ücsörgött egy kilencedik kerületi bérház rózsaillatú, málló vakolatú szobájában és nézte, ahogy a született földanyák mezítláb, hosszú szoknyában kötöznek, bogoznak, hajtogatnak, hordoznak, itatnak, szoptatnak, suhognak. Pati - aki nem  annyira földanya hogy kicsi Titut átmerje rángatni a fél városon, metrón, aluljárón, combinon - egy játékbabával gyakorolt, aztán kikölcsönzött egy mei-tai -t és hazahozta. Itthon már kétszer magára kötötte Titut, aki egyszer élvezte, egyszer sírt, szóval eddig ötven százalékos  Pati földanya mutatója.

Pati az asztala mellett állt és figyelmesen hallgatta az előtte tornázó idős néni panaszait. Mikor hasába belemart a jól ismert hónap végén jelentkező fájdalom, szeme alig észrevehetően telefutott könnyel. Nem hagyta abba a munkáját, továbbra is óvatosan hajlítgatta betege fájó ízületeit, jelenléte minden figyelmével az előtte panaszkodóra koncentrált, ahogy azt mindig is szokta. Pati még csak néhány éve dolgozott beteg emberek közt, de azt kezdettől fogva igen fontosnak tartotta, hogy a hozzá segítségért fordulók érezzék,a rájuk szánt rövid idő alatt, az ő sorsuk, gyógyulásuk  a legfontosabb Pati számára. Befejezték a vizsgálatot, Pati lázlapot írt, kórlapot szerkesztett, majd türelmetlenségét fékezve részletesen átbeszélte aggódó betegével a következő két hét terápiáját. Összeállították a fürdőkezelések sorrendjét, Pati hagyta magát rábeszélni a betegek által közkedvelt iszapterápiára, és hangsúlyozottan felhívta új, gyógyulásra vágyó nénije figyelmét, az aktív gyógytorna fontosságára. A néni fél óra múltán megnyugodva, bizakodva távozott, Pati kigyógyszerelt, elindította a megbeszélt vizsgálatokat, bekapott néhány falatot ebéd gyanánt, részt vett a délutáni megbeszélésen és bár próbált nem figyelni a hasában egyre követelőzőbben jelentkező fájdalomra, türelmetlensége és elkeseredése azonban egyre nőtt. Alig várta, hogy munkaideje végén kiléphessen a kórház kapuján és hazafelé induljon. Már az utcán sem szabott határt érzéseinek, hagyta, hogy könnyei végre végigfolyjanak arcán.

Titusz és Pati babára vártak. Régóta készültek rá,már a kapcsolatuk legelején is egymáshoz bújva viccelődtek az apróságaik leendő nevén. Aztán ahogy telt az idő egyre többet beszélgettek a vágyaikról, a félelmeikről, a kérdéseikről. Meleg nyári éjszakákon és hosszú téli hajnalokon egymást ölelgetve, végtelen beszélgetésekbe bonyolódva készültek közös életük legnagyobb feladatára, arra hogy új, kicsi életet adjanak a világnak. Kőről, kőre, tégláról téglára építették vágyakozásuknak nem a palotáját, hanem meleg fényű ablakokkal hívogató apró otthonát. Aztán egy napsütéses nyári hétvégén kimondták egymásnak a végső, mindent megerősítő igent és a néhány hónap múlva megtartott esküvő után mindaketten úgy érezték, itt az idő, hogy szeretetüknek szabad utat engedve egy kicsi emberbe teljesedjenek ki és forrjanak elválaszthatatlanul össze. Az unalmas, téli hónapok izgatott várakozással teltek. Pati már hónapokkal előtte a maga aggódós módján felkészítette testét a baba fogadására. Elment a háziorvosához, nőgyógyászhoz, fogorvoshoz, megnézette a védettségi szintjét rubeola ellen és beoltatta magát a bárányhimlő, tetanusz vakcinával, sőt még egy szamárköhögés elleni ismételt oltásra is engedte magát rávenni, valamint hosszas előadást tartott a szkeptikusan mosolygó Titusznak a fészek immunitásról. Azokban a hónapokban amikor Titusz és Pati mindent megtettek, hogy a baba megfoganjon, Pati már úgy élt, mintha hordozná a kicsit. Nem evett a kismamák számára tiltott ételeket, kerülte a macskákat, a nyers húst és a penészes sajtot, a hétvégi szokásos baráti sörözéseken alma fröccsöt ivott, sajnálkozó szívvel megvált tíz éve festett szőke tincseitől és hozzászokott az unalmas barnához, és a néha-néha megkívánt, vacsora után elszívott illatos cigarettákra sem gyújtott rá többé. Akik közelebbről ismerték Patit többen nevettek rajta, hogy túlzás amit csinál, de Patit ez nem érdekelte. Ő minden hónapban lénye egész szeretetével, minden kicsi sejtjével ölelésre készen várta a kicsit, épp ezért volt nagy csalódás számára mikor hónap végén teste egyértelműen jelezte, még mindig egyedül van. Pati ezeket a napokat mindig megsiratta. A türelmes Titusz pedig ezeken az estéken hosszabban ölelgette Patit és csillogó szemekkel szőtt reményteli terveket, már a következő hónapra. Titusz és Pati néhány hónapja próbálkoztak csak. Pati esze tudta, hogy fölösleges türelmetlenkednie, tudta, hogy az ő várakozásuk nem mérhető azoknak a szülőknek a szenvedéséhez akik hosszú évekig küzdenek a vágyott gyermekért, a szíve annyi év után szabadon utat törő anyai érzéseivel azonban az esze sem bírt.

Ezen a kora júniusi délutánon ahogy könnyes szemmel hazafelé igyekezett, a hasába erősödő megszokott hónap végi fájdalom megint azt jelezte neki, csalódnia kell. Mire hazaért, minden reményt feladott. Bár még ciklusa szerint korán volt a teszteléshez, Pati mégis úgy döntött, hogy lepisili az otthon várakozó terhességi tesztek egyikét. A negatív tesztet látva könnyebben le fogja tudni zárni erre a hónapra reménykedő vágyait és gyorsabban tovább tud lépni. Igaz ugyan, hogy Titusszal megbeszélték, hogy Pati mindig Titusz jelenlétében fog tesztelni, hogy a fiú véletlenül se maradjon ki a nagy örömből, de Pati ömlő könnyeit törölgetve biztos volt benne, nem lesz itt semmiféle nagy öröm, Titusz legfeljebb egy nagy hisztiből fog kimaradni, az pedig a javára válik. Patinak egyáltalán nem kellett pisilne, meg ugye nap közepe is volt, de ez már kicsit sem érdekelte. Kipréselt magából néhány cseppet, beledugta a Titusz által vásárolt ár-érték arányban legmegfelelőbbnek tűnő tesztcsíkot, majd a fehér lapocskát a wc tetejére dobva kiment kezet mosni. Mikor a tesztet újból a kezébe vette, szíve vadul dobogni kezdett. A teszten volt valami. Csíknak egyáltalán nem volt ugyan nevezhető, egy elfolyt rózsaszín paca volt csak a csík helyén, de Pati minden józanságát összeszedve sem tudta a látott jelenséget negatívnak értékelni. Izgalmában szokása szerint elkezdett fel-alá rohangálni és hol nevetett, hol sírt. A tesztet kirakta a konyhaablakba száradni, a délután folyamán öt percenként odarohant és a napfény felé fordulva hosszasan szemlélte. Beásta magát dr. Google tudástárába és a magáéhoz hasonló bizonytalanul halvány, ámde pozitív csíkokat keresett, amely csíkokból természetesen mind gyönyörű babák születtek. Pati megőrült, semmi kétség. Sírva, nevetve, hadarva felhívta a komolyan dolgozó Tituszt, aki már megszokta Pati érzelmi kitöréseit és a maga csendes, okos módján igyekezett Patit a hullámvasútról leszállítani. Nem járt sikerrel. Pati mielőbbi hazatérésre bíztatta Tituszt, hogy megismételhessék a tesztet - komolyan megígérte, hogy a következőt már közösen pisilik - majd innentől fogva a konyhaablakban állt és hol a rózsaszín pacát, hol a kaput nézte, ahol Titusznak kellett felbukkannia. Titusz azonban azon a délutánon szokás szerint sokáig dolgozott. Pati este fél hétkor türelmetlen és csalódott szívvel kezdett el öltözködni, a közeli kis templomba indult, ahova aznap este elígérkezett segíteni. Néhány fiatallal, lelkes családapával és a plébánossal együtt a következő évi programokat állították össze. A beszélgetés hosszúra nyúlt, Pati a háta közepére kívánta az egészet. Bármennyire is szerette kis közösségét, cseppet sem érdekelte, hogy jövő nyáron hány napos lesz a hittantábor, agya a csík-nem csík kérdés körül forgott. Este tízkor nem bírta tovább. Rövid, zavart búcsúzkodás után, szószerint értve ott hagyott csapot-papot és hazarohant. Otthon a fáradt, nyugodt Titusz várta. Próbálta rávenni Patit a biztosabb eredményt hozó párnapos várakozásra, de Pati  ugye már rég túl volt mindenfajta normalitáson. Rögtön két tesztet pisilt. Egy általa vett drágábbat, és Titusz költséghatékony olcsóbb tesztjét. A drága negatív lett, az olcsó ellenben... igen, azon ott volt egy nagyon halvány kis csík, ami a lámpa felé fordítva, hosszan nézve egész jól látszott. " Ilyet én is tudok pisilni Patikám" -ölelte magához Titusz izgatott, kimerült feleségét, Pati azonban már nem kételkedett. Zakatoló szíve egyre biztosabban súgta Neki, egy kicsi élet éppen ezekben a pillanatokban válik eggyé  Anyukája testével.

Pati hajnalban ébredt. Kinn szakadt az őszi eső, hangosan verte az ablakot, Pati hasában pedig megmoccant a kis élet és jólesően fordult egyet. Pati nem tudta eldönteni, hogy a természet kintről vagy bentről jövő üzenete ébresztette-e fel, mindenesetre elmosolyodva megsimogatta a hasát, majd naívan és eredménytelenül megpróbált visszaaludni. Hiába. A reggelt végérvényesen elindító, első nyugtalanító gondolat ami az agyába tolakodott, a tegnap este száradni kitett szőnyegeket járta körül. Pati és Anyukája előző nap merészen mosógépbe tette Titusz, nagymamájától örökölt, kézzel készített rongyszőnyegeit, amiket természetesen mosás végére alaposan megszaggatott a forgótárcsa. Nem volt okos ötlet, ezeket a szőnyegeket patakban térdelve, kövekkel súrolva  kellett volna kitisztítani, vagy szikrázó napsütésben hóval átdörgölni, vagy valami egyéb földanyás biomódszert választani, a városi Pati, városi Anyukájával együtt azonban a legjobbakat remélve a legegyszerűbb megoldást mellett döntött. Titusz morogva szedte ki este a víztől súlyos szőnyegeket a gépből, majd Pati tanácsára a gangra terítette őket száradni, miközben morcosan megjósolta éjjelre,  a felhőszakadással az országba törő hidegfrontot. Titusznak lett igaza - gondolta Pati aggódós énje, az eső összekoszolja a tiszta szőnyegeket, fölösleges volt kimosni és ezzel félig megsemmisíteni őket. Pati szusszantott egyet és felkelt. Megszokta már ezeket a hajnali ébredéseket, mint a várandóság velejáróját. Hónapok óta órákat töltött ébren éjszakánként, evett, filmet nézett, forgolódott, küzdött a gondolataival és amikor már nagyon unatkozott hangosan sóhajtozott, hátha Titusz egy erőt adó ölelés erejéig megébred. Pati ezen a reggelen villanyt sem gyújtott. Egy bögre forró teával a kezében a nappaliban álló heveder sarkába kuporodott és kibámult a szakadó esőbe. Tétova és morcos gondolatait vidám rúgások szakították félbe. Kicsi Titusz sem tudott aludni...

Pati kicsi Tit első rezzenését már egy jó hónappal korábban 13 hetesen megérezte. Éppen Balatonra tartottak, már látszott a távolban az ismerős hegyóriás, mikor megmoccant Pati hasa. Pati szélesen elmosolyodott de még sokáig nem szólt senkinek -Tituszon kívül-  az egyre sűrűsödő moccanásokról, nem akarata végighallgatni azt, amit aztán mégis oly sokszor hallott később. Vagyis, hogy milyen furcsa, hogy Pati ezt már ilyen korán érzi, hiszen a baba még nagyon kicsi, Pati pedig elsőszülő kismama. Pati nem vitatkozott a szkeptikusokkal, de biztos volt a dolgában. Mikor  kislány volt, és Anyukája a  testvéreit hordozta pocakjában, Pati gyakran szorította kezét Anya domborodó hasára, hogy érezze a benn növekvő baba rúgásait. Patiban ez a régi emlék éledt fel, azt érezte most belülről, amit akkor kislányként kívűlről érzett. Kicsi Tit ezekben a hetekben pedig rohamosan nőtt és egyre erősebben mozdult, bukfencezett, sőt a lábacskáit is próbálgatni kezdte. Hamar megmutatta Anyukájának azt is hogyan tudnak kapcsolatot teremteni. Egyik délelőtt Pati a körzeti orvos várótermében ült egyedül, a táppénzes papírjára várakozott. Az előtte lévő idős bácsi hosszasan benn időzött, Pati kényelmesen elhelyezkedett a széken, hátradőlt, a pocakját simogatta. Csend volt, a nap besütött az ablakon és vidáman táncolt a behajló gesztenyefa zöld levelei között. Pati befelé figyelt. Nagyon boldog vagyok Veled kicsi Titusz - súgta a babának. Kicsi Tit mindent értett, táncra perdült Pati pocakjában és megcirógatta belülről Anyukája hasát. Pati addig nem érezte őt ennyire határozottan, könnybe lábadt a szeme, ahogy megértette a kisfiú gyors válaszát. Innentől fogva Pati egyre jobban kiismerte a baba szokásait. Rájött hogy kis Tit -akárcsak az Apukája - szereti a nyugalmat, az  otthon csöndben üldögélést a borostyános ablak alatti kicsi heverőn,  valamint - akárcsak az Anyukája - szeret csokit enni, sokáig aludni, meleg vízben hosszan fürdeni és késő éjszakáig  fenn maradni . Kis Tit szereti továbbá a Budapest Éjjel-Nappalt nézni, mindig vidámakat rúg mikor Pati elégedett sóhajjal elnyújtozik a képernyő előtt, hogy kedvenc agymosott sorozatát nézze, Titusz nagy bosszúságára, aki fel van háborodva azon, hogy a baba már négy hónapos korában realityn nevelődik  Épp ezért Titusz -miután lopva, Pati háta mögött állva szintén végignézi az aktuális izgalmakat - sosem mulasztja el bekapcsolni Mozart egész estés baby relax válogatását, hogy kis Tit kicsiny agysejtjeiből kimossa a szennyet és helyette művészettel töltse tele. A kisfiú igen gyorsan határozottan különbséget tett a szülei között is. Mikor Pati simogatta, vidámakat bukfencezett, nagyokat rúgott, ide-oda cikázott, ellenben ha Titusz tette oda a kezét Pati hasára, a kicsi mindig békésen Apukája keze alá gömbölyödött és csak egész aprókat moccant.

Persze voltak Patinak és a babának nehezebb, feldolgozandó élményei is, amikor megtört közöttük az összhang.
Egy hétvégi reggelen Titusz és Pati vidáman, egymást szeretgetve ébredtek. Vidékre készülődtek, Titusz szülőfalujába, Pati nagyon szeretett ott lenni. Pati már a konyhában tett-vett, készítette a korai reggelit, mikor Titusz aggódva hívta őt vissza a hálóba. Pati helyén a lepedőn egy nagy vizes folt éktelenkedett. Pati persze megijedt és sírni kezdett. Azóta a félelmetes pécsi hétvége óta bármennyire is próbálta leküzdeni, szüntelenül aggódott. Most is szélsebesen rohant át agyán a legrosszabb lehetőség, a vizes folt éjszaka elfolyt magzatvizet jelent! Titusz, a nyugodt, csöndes Titusz próbálta a zokogó Patit megnyugtatni, de mikor orvosuk telefonon keresztül az ügyelet meglátogatását javasolta, ő sem tiltakozott. Így hát Titusz és Pati vidám hétvégi kirándulás helyett kórházba indultak. Kicsi Tit is megérezte, hogy vmi nem stimmel, a nyugodt reggel izgatott rohangálásba csapott át, amit ugye ő nagyon nem szeretett, és mivel Pati az idegességtől egy falatot sem tudott lenyelni,ezért kicsi még reggelit sem kapott. Mire a kórházba értek, Pati egy dologra koncentrált csak, hogy minél hamarabb megtudja jól van-e a baba. Nem készült fel lélekben a rá váró fájdalmas vizsgálatra, így a vizsgálóágyon fekve meglepetésként érte az orvosi műszer okozta éles, hosszan tartó fájdalom. Leizzadt, a szíve szélsebesen dobogni kezdett, félt, Titusz aggódva figyelte őt. Kicsi Tit pedig, aki az Anyukája minden rezdülésével együtt élt, menekülni kezdett. Pati még soha nem érezte ilyen intenzíven kisfia mozgásait. A baba Pati hasának legtávolabbi szegletében kétségbeesetten rúgkapált, mintha ki akarna törni Anyukája hasából, egyenesen a szíve felé. Patinak könnyek gyűltek a szemében annyira sajnálta a kis apróságot, akit éppoly váratlanul ért nyugodt békéjük megzavarása, mint Patit. Az orvos közben végzett a vizsgálattal, mindent rendben talált. A fájdalom megszűnt, Pati megnyugodott. Kicsi Tit azonban megsértődött. A soron következő ultrahangon cseppet sem volt hajlandó együttműködni. Vadul ide-oda úszkált, majd mikor rájött hogy az ultrahangfej mindenhol megtalálja, bekucorodott Pati pocakjának a csücskébe és szorosan összehúzta magát. Pati még sosem látta őt ilyennek. Eddig minden vizsgálat, amire előre készültek, nyugodtan folyt, kicsi Tit békésen elnyúlt Pati pocakjában, gyönyörűen megmutatva minden kicsi porcikáját, most azonban mind a 20 centis, 20 dekás valójával világosan Patiék értésére adta, elege van. A délelőtti kaland pozitívan zárult, az orvos hosszú vizsgálódás után megnyugtatóan kijelentette, semmi bajt nem talál. A vizes folt talányára nem született válasz, mivel Pati sértődötten visszautasította Titusz és az orvos egybehangzó pasis feltételezését, miszerint Pati éjszaka maga alá pisilt. Pati megbizonyosodott arról, amit már eddig is egyre erősebben sejtett, kisbabájuk mindent tud és mindent ért ami körülöttük történik, egy tökéletes kicsi ember növekszik a hasában. Mikor hazaértek Pati simogatása és Titusz megnyugtató dörmögése ellenére a kisfiú még sokáig nyugtalanul úszkált ide-oda. Pati végül egy nagy szelet csokival békítette őt meg.

2012. november 23.-24.

Péntek reggel Titusz és Pati egymást szeretgetve ébredtek. Pati édesanyja (Doris) korán érkezett, takarítani és tonnányi almás pitét sütni. Titusz és Pati megreggeliztek és elindultak a menyaruháért. Reggel tíz óra volt, Tituszék percre pontos időbeosztással dolgoztak. Szuzika a ház előtt állt, a csomagtartójában 240 liternyi itallal, amit Titusz, Pati és Kisfiú (Pati öccse) előző este vásároltak az állófogadásra. Igazság szerint Szuzit már akkor  is be kellett bikázni, hogy elinduljon, de Titusz ezt a hidegre és a több heti állásra fogta. Szuzi a bebikázás után egész este derekasan helyt állt a Tesco körúton, így Titusz és Pati nem aggódott túlságosan. Beültek, Titusz elfordította a kulcsot, Szuzika pedig éles vijjogással jelezte, hogy esküvő ide vagy oda, ő aztán biztosan nem vesz részt benne. Titusz kiugrott, felnyitotta a motorháztetőt, elhallgattatta Szuzit és megállapította, hogy vagy az új, alig használt akkuval vagy a generátorral van baj. Ruhakölcsönző helyett alkatrészboltba mentek, Titusz hosszan válogatott az akkuk között mire talált egy majdnem megfelelőt, "csak néhány centit kell a fémfödémből lereszelni és belemegy az a kocsiba" - bíztatta őket a tulaj. Másfél óra késében voltak, Pati előtt felrémlett a kép, ahogy a még mindig beteg Titusz polgári esküvő helyett talpig olajosan kocsit szerel a zuhogó esőben és úgy érezte szembe kell nézniük a ténnyel, a következő napokat kocsi nélkül kell megoldaniuk. Megoldották. A ruhát és a rokonoknak főzött hatalmas adag töltött káposztát taxival hurcolászták a helyszínek között, minden egyebet a két tanújuk szállított, mindketten külkerületből, féléves gyerek mellől beszaladva, a helyzetet teljes profizmussal megoldva. Délután háromkor Titusz, Pati, Doris és Szabina az anyakönyvvezető előtt álltak egy kicsi szobában. Öt perc és pár mondat volt az egész, Pati mégis meghatódott, Tituszné lett belőle. Hazaértek, koccintottak, Titusznak pedig felment a láza. Rajta akkor jött ki az, ami Patin pár nappal korábban a félresikerült ruhapróba után. Kisgatyára vetkőzött és szótlanul ágyba bújt, Pati pedig némi aggodalommal a szívében elindult a virágpiacra Zsófival és Dorissal megvenni a dekorációt. A virágpiac a Teremtő háta mögött volt néhány száz méterrel, kocsi nélkül tolták a küldetést persze. Három órát töltöttek kinn virágokat válogatva, szalagokat méregetve, ha már ott jártak karácsonyi ajándékokat tervezgetve, idejük úgyis volt ugyebár. Este nyolckor kezdtek neki az állófogadás helyszínének díszítéshez, hatalmas, piszkos teremmel, rengeteg gyorsan hervadó virággal, éppenhogycsak kialakuló koncepcióval, idegeskedő Patival, új erőre kapó Titusszal és flip-flop papucs-nejlonharisnya kombóban Martinit kortyolgató, keményen dolgozó Dorissal (van róla kép :) ). Aztán este 11 körülre vhogy  mégis csodálatosan összeállt az egész, a terem gyönyörű lett. Már csak néhány óra volt hátra.

Szombat reggel Pati Szabinája frissen és csinosan érkezett meg egy éjszakai és egy hajnali szoptatás után reggel nyolcra Patiékhoz. Pati szokás szerint negyed órás csúszásban volt,meztelenül rohangált a lakásban. Pati Szabinával a fodrászhoz indult, Titusz Dorissal a rokonokat várta. Pati három órát töltött a hajával, majd a szülei lakásába ment készülődni. Zsófi, Vackor és Milupa ( Zsófi boxer kutyája) segítségével sminkelt, manikűrözött és öltözködött. A szörnyű fátylat otthon hagyta. Titusz tanúja,a barátok egyik legjobbika vitte őket a templomhoz, ahol Titusz már ott várakozott. Patiban innentől csak képek, pillanatok, érzések élnek az ő nagy napjukról.

Egy órát fotózkodtak a templomkertben, az utolsó simításokat végezték a sekrestyéből, megérkezett Papa, a fél Európát átutazó álmos kis dagi, Titusz komoly kicsi unokaöccse, testvérek, barátok, az orgonás, a videós, összeállt minden sokat szervezett, széteső, kicsi, apró részlet, végszóra a hír is megérkezett az állófogadás helyszínéről, hogy a félszemű büfés bácsi a tökéletes kivitelezés utolsó simításait végzi. Pati Papával vonult be, Titusz a tanúikkal, álltak egymás mellett, meghatódva, figyelve, a székeket és a gyűrűket összecserélve,  nagy szavakat és komoly ígéreteket kimondva. Ölelgették a szeretteiket, hallgatták a köszöntéseket, dudálva robogtak az esküvői, régi kisbusszal, osztogattak Perkel tortát, letörölték a hasraesett Zsófi térdéről a vért és felszedték a hasraesett Dorist a betonról (a sokat emlegetett gének ugye). A barátaikkal piros ruhában hajnalig buliztak, töltött káposztát ettek, megünnepelték Titusz szülinapját és és éjfélkor megtudták, hogy Jimmy Fia Krisztián kiesett az X-faktorból. Reggelre keveredtek haza, Pati otthon, az ajándékokat nézve kezdett csak el sírni attól a rengeteg szeretettől, amit ők ezen a hosszú napon sokaktól kaptak. Titusszal úgy aludtak el, ahogy mindig is szoktak, egymást szorosan átölelve.

"Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.

Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz, 

Te ott leszel kedvesem.

Íme a titkok titka,

mit senki se tud :

gyökere minden gyökérnek,

rügye minden rügynek,

egek feletti ég a fán, mely maga az élet.

Mely magasabbra nő, 

mit a lélek remélhet,

vagy elme megérthet.

Mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.

Ott őrizlek a szívemben.

       /E.E.Comings : Kötődés/

2012. november 24. előtti hetek

Szabinának és Zsófinak

Pati ül a gép előtt és fogalma nincsen hogy kezdjen neki... Az egyik ujján az eljegyzési gyűrűje, a másikon karikagyűrű, a fejében pedig rengeteg kép, érzés, emlék kavarog. Arról a néhány hónapról, aminek a végén ők, Titusz és Pati összeházasodtak.

Az egész a badacsonyi kis házban kezdődött.  Nem, nem is ott, az egész már sokkal hamarabb elkezdődött, még évekkel ezelőtt. Ott, Badacsonyban  csak kimondták egymásnak a már régóta fogalmazgatott gondolatokat. A  lánykérés után Titusz elégedetten megveregetve saját vállait hátradőlt, gondolván Pati ellesz a gyűrűjével újabb néhány évig, Pati pedig fejest ugrott az esküvőszervezésbe, úgy igazán csajosan.

Aztán néhány héttel később Pati a Suzukiban ülve, Jászkisérről hazafelé jövet, Nagykáta magasságában síni kezdett. Mert ő, Pati már a székszoknyát díszítő szalag színén gondolkodott, Titusz pedig még mindig a néhány év nyugiban reménykedett. Budapest határáig beszélgettek, Zuglóba érve Titusz félkézzel megsimogatta Pati combját, mély levegőt vett és azt mondta: "október 25, október 25- én összeházasodunk! ". Pati rácsodálkozott, hüppögve elővette a telefonját és azt válaszolta, hogy okt. 25. csütörtök. És túl közel van. És mindenkit meghívnak vagy csak ketten lesznek? És miből fizetik ki? És hogyan fognak jegyesoktatásra járni? És mi van ha esik az eső? Mire hazaértek, annyit eldöntöttek, hogy a Nagy Nap november 24. lesz,  Advent előtt egy héttel, Titusz születésnapja előtt két nappal. És elkezdődött....

Első lépéskén Pati a húgával, Zsófival elment két esküvőszervező csajhoz. Pati tökéletesen tudta, hogy nincs pénzük, hogy nem hogy esküvőszervezőt nem fognak tudni fizetni, de nagyobb lakodalmat sem, de ez cseppet sem érdekelte. Két órán keresztül csillogó szemmel tervezgetett a húgával és a két csajjal egy méregdrága egész éjszakás rendezvényt, limuzinnal, koszorúslányokkal, tökéletes díszlettel, többszáz fős lakodalommal, csokiszökőkúttal, galambröptetéssel, lovas sorfallal. A végösszeg több milliós nagyságrendű lett, Pati két órán keresztül nem szabott határt az álmainak. Aztán megköszönte a két lány segítségét és a húgával és a kismama barátnőjével nekiálltak hárman megszervezni Titusz és Pati esküvőjét, az igazit, ami a végére, a maga egyszerűségében teljesen az övék lett.

Augusztusban Titusz és Pati már tudta ki fogja őket össze adni és hol. Szeptember első két hetében összeállították a vendéglistát és elküldték az elektronikus meghívókat a dátummal. A helyszínről a körítésről még fogalmuk sem volt. Kértek számtalan vendéglős árajánlatot fehérasztalos lakodalomra, menüsorokat nézegettek. Szeptember közepére teljesen lemondtak a lakodalomról, állófogadást és kötetlen bulit terveztek. Szeptember második felében kértek számtalan árajánlatot állófogadásra, esténként pedig járták a szórakozóhelyeket és bulihelyszíneket teszteltek. Szeptember végén összetalálkoztak egy félszemű büfésbácsival, aki esténként szalámis szendvicset és sport szeletet árult gyerekeknek az egyszemélyes büféjében. A bácsi biztosította őket, hogy profin lebonyolít egy 120 fős állófogadást, hidegtállal, itallal, felszolgálással, helyszínrendezéssel. Tituszék egy átgondolkozott este után minden mindegy alapon  elfogadták az ajánlatát. Október elején Zsófi barátnője Pati ötletei nyomán megtervezte a meghívókat, Pati pedig két délutánt rászánva megkereste a legszebben nyomtató önkiszolgálót és saját kezűleg kinyomtatta őket. Október közepén Pati rájött h. nincs ruhája, bepánikolt ésa munkát, mint prioritást hátrébb csúsztatva két nap alatt keresett magának gyönyörűséges menyaruhát, két hét alatt pedig gyönyörűséges buliruhát. Titusz fél nap alatt varratott magának öltönyt, Pati választott hozzá fehér mintás nyakkendőt. Egy szombat reggel kiválasztották a gyűrűiket, egymás kezére húzva vagy ötvenet, végül egy egyszerű ezüst mellett döntve. Október végén Pati szembesült vele, hogy nincs DJ a bulihoz ötlet szintjén sem, nincs fotós, sminkes, videós, zene a templomban, nincs összerakva a szertartás menete, nincs kitalálva a dekoráció három helyszínre,  ellenben három hét van az esküvőig. November elején Pati munkahelyén hirtelen robbanásszerűen megnövekedett a munkamennyiség, valamint Pati rádöbbent, hogy a nyár elején elvállalt tudományos kiselőadása az esküvő előtti napon lesz és gyakorlatilag még bele sem kezdett a megírásába. Innentől Pati napi 10 órát dolgozott a nyolc helyett, Titusznak mindig is ennyi a munkaideje, az ő életében tehát nem történt változás. A következő két hétben  Pati megmentett öt életet, Titusz gatyába rázta K-Európa kerekedelmi tranzakcióit,  az esküvőjükkel pedig egy percet sem haladtak előre. Egy különösen jól sikerül hétvégi lazítás után Titusz hajnalban diadalmasan tett Pati elé egy névjegyet, egy szöszi DJ csajét ez az egy kérdés kipipálva, az összes többi függőben maradt, Patinak már idegeskedni sem volt ideje. Az esküvő előtt egy héttel, Pati határozottan felszólította Tituszt, hogy mielőtt lelép az egész hétvégés vidéki legénybúcsúra fotóst KELL  választani. Két éjszaka ment rá, péntek reggelre a fotós lebeszélve. A hétvégén Titusz legénybúcsúra ment Hajdúszoboszlóra a 20 legeslegjobb barátjával, Pati tudományos  konferenciára Szegedre, Pati húga és kismama barátnője pedig a virágpiacra kitalálni a dekorációt. A konferencián Pati aludt nyolc órát egyben és szerzett sminkest. Szombat este hatra ért haza, fürdő, kávé, csiniruha, LÁNYBÚCSÚ.

Pati lánybúcsúján a legkipróbáltabbak és legédesebbek voltak ott. Csajos- ivós játékok, Zsófi-kvíz, szőrmebilincs és csilingelős tanga, hatalmas f@sztorta, rózsaszín bride-os hajráf, önfeledten nevető Pati, hajnalig tartó buli harisnyakötőben, tiarában, helló királylány bókokkal, Patinak játszó DJ-vel, mindennel amitől egy lánybúcsú tökéletes. Pati végigaludta a vasárnapot és örömmel ugrott a délután hazabotorkáló Titusz nyakába. Fél óráig mesélt neki, megmutatta az ajándékait, csicsergett. Fél óra után  kérdezgetni kezdte Tituszt is:

Pati (lelkesen): és Neked milyen volt a legénybúcsúd Titusz?

Titusz (fáradtan): jó.

P: mit csináltatok?

T: ittunk

P: és még?

T: mást nem.

P (próbálkozik) : fürödtetek a fürdőben? Hajdúszoboszló nagyon jó hely...

T: nem

P: játszottatok?

T: este pókereztünk

P: kaptál pasis ajándékokat?

T: nem

P: de mesélj már mit csináltatok egész hétvégén?

T: ittunk

P: és jó volt?

T: igen.

Pati itt feladta. Hálát adott hogy ő is és a barátnői is nőnek születtek.

Az esküvő hetének hétfőjén Pati fekete csíkokat húzatott a hajába és próba sminket csináltatott. A sminkes anyja, aki vmilyen Pati előtt ismeretlen okból végig jelen volt a művelet alatt, elmagyarázta Patinak, hogy legalább két hónappal az esküvő előtt el kellett volna kezdenie az arckezeléseket és komplett arcplasztikán kellett volna átesnie ahhoz, hogy az esküvőre vhogy kinézzen. Mire Pati a fodrászához ért sem önbizalma nem maradt, sem smink az arcán, mivel az szétfolyt teljesen. Pati egész éjjel a kiselőadását írta. Kedd reggel felmászott a kicsi templomuk orgonájába és eljátszották a kántorral az örömódát. Délelőtt szerzett videóst. Délben ruhát próbált. A ruhakölcsönző nem azt adta Patinak amit nyáron megbeszéltek és azt mondta már késő variálni. Pati egy szörnyű fátyolban a tükör előtt állva, talpig habcsók érzéssel a szívében dühösen eljátszott a gondolattal, hogy új ruhást keres, majd nagy erőkkel tudatosítva magában, hogy három napja van hátra, megadta magát és tehetetlenül tűrte hogy a rafinált néni plusz húszezer huf-ot legomboljon róla a megbeszélteken felül. Délután Pati és Doris több órás megfeszített beszélgetés eredményeképp összerakták a nagy nap koreográfiáját. Kora este Pati megrendelte Titusz meglepetés szülinapi tortáját, egy hatalmas piros Chevit,  késő este pedig elment az öccse barátnőjéhez, aki egy félhomályos kis lakásban, a kézfején kikeverve a megfelelő színeket, profi sminket varázsolt Pati arcára. Pati este tízkor ért haza fáradtan, több órányi rá váró kiselőadás munkával. Titusz már otthon  volt, köhögött, tüsszögött és ment fel a láza. Bár a hagyomány tiltja, Pati megmutatta neki a ráerőltetett habcsók fátylas, ruhás képeket, Titusznak sem tetszett. Pati fáradtsága, feszültsége, izgalma és mentsruációs hormonjai platóztak, bőgve és fürdés nélkül feküdt le, még fogat sem mosott pedig kölyökkora óta tudja, hogy a fogmanók ezekre a pillanatokra várnak a fogai között, éles kis csákányaikkal. A smink tűrte a próbát, rendületlenül állt a hüppögve elalvó Pati arcán. Szerda reggel fél nyolckor, az esküvő előtt 72 órával, Pati felhívta a főnökét és kegyelemért könyörgött. Kapott egy szabad délelőttöt, hogy megírja az előadását. Titusz lázasan munkába indult. A nap folyamán Pati összerakta a kiselőadást és vett magának egy ünneplő inget a tudományos fórumra és a polgári esküvőjére. Csütörtök délután Pati tízperces tudományos értekezést tartott az elmúlt két év kórházi áthelyezéseinek stasztikájáról. Megdícsérték. Négykor elégedetten lépett ki a kórház kapuján. Semmi nem választotta el attól, hogy végre csak a Nagy Napjára figyeljen...

Még mindig a tengerparton

 Negyedik napon Bence, Judit Titusz és Pati elautóztak Cetinjébe, ami Judit szerint Montenegro kulturális fővárosaként kihagyhatatlan, bár azt leszögezte, hogy esze ágában sincs múzeumokat és épületeket nézegetni. Cetinje felett magasodik egy hegy az útikönyv azt írja róla, hogy a világ egyik legszebb panorámája, valamint a montenegroiak országalapítójának mauzóleuma várja fennt a magassággal megbírkózókat, így hát nem volt kérdés, hogy elmennek megnézni. Persze szerpentin kanyargott felfele, közel egy órás úttal, Pati majdnem összehányta magát. A mauzóleumról Titusz távolról azt hitte, hogy egy katonai bunker, az építményhez 440 lépcső vezetett, ekkorra azonban Patiék már lassan megszokták, hogy Montenegroban minden magasan és meredeken van. Felmásztak tehát, a mauzóleum kapujában pedig rács fogadta őket, 3 euro/kopf volt a beléptidíj. Mivel nagyjából kívűlről is látsztott az egész és nem tűnt világörökség várományosnak, ezért három eurót összedobva Judit egyedül bement fényképezni, addig pedig Bence, Titusz és Pati leültek panorámát nézni, ami szintén olyan volt, mint egy szimpla 1600 m-es panoráma, bár lehet, hogy Pati addigra már betelt az élményekkel, meg ugye 2x2300 m után már nagyképűvé is vált. Panoráma nézős ücsörgés közben Titusz tőle szokatlan módon elkezdett az országalapító montenegroi Nicolaosról filozofálgatni, felemlegette a téma kapcsán Szent István királyunk érdemeit, majd hangosan elénekelte, hogy " Felkelt a mi napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem, trallalala". Pati őszintén örült, hogy Tituszt így megérintette a mauzóleum, ő legalább nem volt olyan negatív, mint Pati, érdemes volt felmenni. A napot Cetinjében folytatták, megnézték a műemlékeket szigorúan csak kívűlről, valamint ismét megpróbáltak bemenni egy ortodox kolostorba. Titusz még nem heverte ki Ostrogot, úgyhogy ő kinn maradt, ellenben Bence, Judit és Pati bementek. A kapuban egy csomó kendő volt célzó jelleggel egy asztalra dobva és egy nagy tábla amin egy szoknyás, spagettipántospolós csaj volt pirossal vastagon áthúzva. Mivel 40 fok volt, Pati a kurv@s kis fekete szoknyáját húzta fel reggel, amit amúgy emberek közé nem is használ általában, csak Titusz örömére vásárolta. Pati érezte, hogy jogos a figyelmeztetés, úgyhogy legyőzve a ruhatetű paráját, maga köré tekert egy kendőt, és úgy indultak el illő módon befele. Pár lépés után szembejött  egy  pópa újfent nagy szakállal és szemrehányóan mutogatott Pati csupasz vállaira, Pati megsértődött és kiment. Duzzogott egy ideig, azonban néhány órával később egy kis görög templom tulajdonosa megbékítette őt. A kicsi, kedves, csúnya ember pont úgy nézett ki mint Quasimodo és  az utcáról hívta be a bámészkodó, kurtaszoknyás Patit, anélkül, hogy kendőt akart volna a fenekére csavarni. A templom kicsi volt, csendes és méhviaszillatú, itt gyújtottak gyertyát Titusz, Pati, Judit és Bence együtt, mindenki azért, amit gondolt. Délutánra értek Budvába. A városnak gyönyörű és hangulatos óvárosa van, a teraszokon leanderek, a falakra kivi fut fel, a sétányon pálmafasor, a marina csillogó és luxusjachttal teli, a tengerpart gyönyörű. Annyi ember volt ott, hogy Tituszék összesen ha két óráig maradtak, húztak tovább Sveti Stefanba. Sveti Stefan nagyon érdekes hely, egy part közeli kis sziget, amit régen halászok laktak. A sziget egy idő után elnéptelenedett, ott maradtak a halászkunyhók üresen. Egy élelmes montenegroi felvásárolta őket és a halászkunyhókat belülről luxus apartmanokká építtette ki,kívülről azonban megőrizték egyszerű, szürke köves, durva jellegüket. A szigetet összekötötték egy földnyelvvel, és kinevezték exclusive luxusparadicsomnak, ahol egy éjszaka ára 240 euro/ főtől indul és ahol állítólag Sophia Loren saját kezűleg főz magának ebédet. A kis naív Pati nagyon meg akarta nézni a szigetet, persze már a földnyelvre sem tehették rá a poros kis lábukat, az ott álló őr jelezte nekik, hogy csak akkor mehetnek be ha marha gazdagok és ha van benn szobájuk foglalva, aztán sietve hozzáfűzte, hogy a következő tíz évben Patiék számára biztosan nincsen szabad hely. Pati így hát nem nézhette meg hogy nyaralnak gazdagék, vigasztalásul Judittal lefeküdt a tengerpartra, be a vízbe és egy órán keresztül röhögtek azon egy csapat ötévessel együtt, hogy a hullámzó tenger átcsap a fejükön és ide-oda sodorja őket. Titusz ezalatt az egy óra alatt kipihente magát a parton fekve, majd Patit, akinek nem volt már a könyökén bőr kiszedte a vízből és elvitte sétálni a part mentén. Pati nem bírt betelni a hullámokkal, folyton visszarohant a vízbe röhögni, de azért gyönyörködött a naplementében is.

Ötödik napon Kotor volt a cél. Pati itt látott életében először óceánjáró hajót, rögtön hármat is. Titusz egy hajóskapitány nyugalmával és magabiztosságával magyarázgatta az ámuldozó Patinak, hogy hogyan kell egy ekkora hajóval a part mentén navigálni és kikötni. Kotornak is van persze óvárosa, mind közül a legszebb. 13 vagy 14 templom van a város falain belül, a kereszténység nagyobb felekezeteit képviselve. A zegzugos utcácskák zöld zsalus házak közt kanyarognak, tágas terekkel, szökőkutakkal. Nagyon hangulatos az egész. A város felett van egy vár, érdemes felmenni, mert be lehet látni az egész kotori öblöt, az is igaz, hogy egy óra hegymenet felfele, Pati a végén már bikiniben gyalogolt, mivel persze délben vágtak neki a túrának. A várból lejövet  még kódorogtak egy kicsit a városban, Judit további templomokat és műemlékeket, Pati lapáttal kenős fagyit keresett. Hazafelé megálltak egy szőlőlugas mélyén megbúvó kis kolostornál, ami a tenger fölé magasodó sziklán állt. A templom kertben a gondnok és családja csendben borozgatott, a templomban pedig egy meghitt esküvő szertartása folyt. Pont akkor helyezték keleti szokás szerint a koronát a menyasszony és a vőlegény fejére, amikor Patiék bekukkantottak a nyitott templomajtón keresztül. A délutánt egy Pati által napok óta kinézett partszakaszon töltötték Buljaricaban. A parthoz közel két kicsi sziget úszkált, egyikük tetején egy elmaradhatatlan békével teli kis kolostor. Pati álmodozva nézte, hogy bukik le a nap a két sziget között, Titusz közben átölte Patit és szamárfület mutatott neki meg pofákat vágott, így Bence egyetlen romantikus képet sem tudott  csinálni róluk.

Az utolsó nap igazi tengerparti fürdős nap volt. A szálláshoz közel egy viszonylag csendes öbölben töltötték a napot Tituszék. Titusz egész nap búvárkodott, rengeteg tengeri süni házat halászott ki Patinak, aki a parton feküdt és teljesen átadta magát a merengésnek. Mivel ez volt az utolsó napjuk, úgy döntöttek kirúgnak a hámból. Pati a földön fekvés helyett engedélyt kapott egy nyugágy bérlésére, ebédre pedig nem a két hét alatt megszokott kolbászos szendvicset ették, hanem beültek a kis tengerparti étterembe. Az ebéd a délutánba nyúlt, nem siettek. Pati teliette magát hallal, jóllakva bújt Titusz karjaiba. Kényelmesen elhelyezkedett, kávét kortyolgatott, nézte hogy csillog a délutáni nap az égszínkék vízen és duettet énekelt Celine Dionnal, aki a rádióból a Titanic betétdalát nyomta. Titusz és Pati régóta tervezgetett, sok álommal körbeszőtt tengerparti nyaralásának, tökéletes utolsó délutánja volt.

Ui.: A naplementét is szívesen megvárta volna Pati, Titusz azonban sietett haza Bencével. A kézilabdás fiúk a bronzért játszottak...

Tengeren innen, hegyeken túl...

Bence, Judit, Titusz és Pati a Zabljak - tengerpart között húzódó 120 km-nyi távolságot, a montenegroi közlekedési viszonyokat figyelembe véve négy óra alatt tervezték megtenni, egy egész nap lett belőle. Órákig kanyarogtak lefelé a Tara -kanyon oldalában, a hely amúgy a világörökség részét képezi, a látvány gyönyörű volt, az átlagsebesség ellenben  igen alacsony a megelőzhetetlen sörös kamionoknak köszönhetően. Késő ebédtájban értek az ország fővárosának, Podgoricának a külvárosába. Egy benzinkútnál megpihentek, kiflit és nyomósmájast vettek ebédre. Némi tanácskozás után úgy döntöttek, hogy Podgoricát nem nézik meg, helyette elkanyarodnak a 60 km-re lévő Ostrog felé. Ostrog, egy kolostor, Szent Bazil püspök vájta, vájatta, a sziklafal kellős közepébe, 1600 m magasan vmikor a középkorban. A hely az ortodox hívők egyik szent zarándokhelye, az odavezető út pedig a montenegroi közlekedés gyöngyszeme. A szerpentin jó húsz km-en keresztül kanyarog a sziklafal mentén felfelé, szigorúan egysávos, kétírányú forgalommal, szembejövő turistabuszokkal. A hajtűkanyarok, korlát nélküli szakadékok felett futnak, a beton út kátyús, töredezett. Az útikönyv leírása szerint Szent Bazil óvó tekintete kíséri fentről, a hozzá igyekvőket, Patiék szívük mélyén érezték szükség is van erre a védelemre. Maga a  kolostor hófehéren szikrázik a tűző napon és tényleg a sziklafal közepén lebeg. Előtte hatalmas terasz, ahol lépni sem lehet a matracoktól, sok zarándok ott alszik a földön, miután mezítláb megmászta a hegyet. A bejárat előtt kígyózó sor, kendőkbe burkolózó nők, áldozati olajat és bort cipelő férfiak keverednek kíváncsi turistákkal. Patiék is beálltak a sorba, melynek végén egy aprócska ajtó mögött tünedeztek el az emberek, amögött van a hatalmas, gyönyörű bazilika, következtetett Pati a tömeg láttán. Jó negyedóra alatt jutottak be,  bazilika helyett azonban egy aprócska, ikonokkal teli kőcellába léptek. Patin csendesen kitört a klausztrofóbia, azonban hiába tekintgetett hátrafelé, a tömeg előre sodorta őket, egy következő szűk falnyílás felé. Sebaj, az már biztos a bazilika bejárata lesz, gondolta Pati és bátran belépett Titusszal a nyomában. Egy még kisebb cellába jutottak, aminek mélyén egy magas, szakállas pópa állt, kezében hatalmas kereszttel. Nem volt visszaút, Pati a pópa elé lépett, aki komolyan megáldotta őt, megcsókoltatta vele a keresztet, majd a háta mögé intett, további csókra buzdítva. Namármost Pati hitvilágába természetes módon beleillik a kereszt csókkal illetése, azonban mikor meglátta miről van szó szívében azonnal feltámadt az aggodalom a mögötte lépdelő Titusz miatt, aki a transzcendentiával még nem kötött szorosabb barátságot, ezt őszintén vállalja, ily módon igencsak idegenkedik az effajta látványos liturgikus megnyilvánulásoktól. Gondolkodásra azonban nem volt sem idő, sem hely, a tömeg tovább lökte Patit a pópa háta mögé. Pati látta, hogy az előtte lévők csókra hajlanak, Pati tehát szintén lendületesen előre hajolt a félhomályban, hogy  nyomjon egy puszit, elképzelése szerint Szent Bazil ikonjára. Az ikon helyett azonban az ereklye tartóban maga Szent Bazil feküdt teljes életnagyságban, illetve a többszáz éves halott teste, egy vékony kis takaróval letakarva. Pati hátrahőkölt, ez már neki is sok volt. Rémülten hátrált a zsoltárt mormogó elmélyült tömeg között az ajtó felé, akkor vette észre Tituszt, aki már a pópát sem vállalta be, ő is az ajtó felé igyekezett. Ebben a pillanatban jött rá Pati, hogy Ostrog nem egy bazilika, hanem az ortodoxok egyik legnagyobb szentjének nyughelye, emiatt búcsújáró hely. Kint a szikrázó napsütésben Pati a tornác egyik oszlopának dőlt és ellenállhatatlanul röhögni kezdett. Magán, Tituszon, a tudatlanságukon, röhögés közben pedig bocsánatot kért Szent Baziltól, amiért dilis turistaként viselkedtek a komoly zarándokok tömegében. Lefelé menet Pati, Judit és Bence még benéztek három másik útba eső kis templomocskába, Titusz a kertben maradt, azután sem volt hajlandó bemenni, hogy Pati biztosította róla nincsen benn sem pópa, sem halott szent. Pati vett magának a kolostor kertben egy keleti imakarkötőt amire már régóta vágyott, Titusz pedig segített választani Pati Anyukájának egy kicsi ostrogi keresztet. Hogy Tituszban milyen nyomokat hagyott az akaratlan zarándoklat, azt Pati nem tudta belőle kiszedni, csak néhány nappal később mondott Patinak annyit az esetről, hogy mivel minden néni a falon lévő ikonokat simogatta, ezért ő is megsimított egyet. Ebből és az úton később történtekből, Pati előtt bizonyítást nyert, hogy Szent Bazil tényleg komolyan gondolja és valóban szemmel tartja a hozzá igyekvőket, még ha lökött és tudatlan városlátogatóként is érkeznek oda. Ostrogtól az út már megszakítás nélkül vezetett lejjebb, egyre lejjebb. Este nyolckor elérték a tengerszintet és Pati a lemenő nap fényében életében először meglátta a tengert...

A tengerparton

Titusz, Pati, Bence és Judit egy néhány utcás üdülőfaluban laktak (Jurmani), Sutomore mellett. Az apartman egy kicsi, mediterrán kert mélyén bújt meg, hatalmas fügefával, virágzó leanderekkel, a kertbensétálgató, őslakos, sárgadinnye nagyságú teknősökkel és hangosan cirregő kabócákkal. Az első igazi tengerparti napot Tituszék Montenegro állítólag leggyönyörűbb partszakaszán a Királynő strandján töltötték. Az öblöt csak hajóval lehet megközelíteni, ezért a tömeg is mérsékeltebb volt. Bármilyen gáz dolog is ez, Pati még tényleg soha, soha nem volt tengerparton, nagyon élvezte az egészet. A világjáró, tapasztalt Titusz megtanította őt búvárkodni, megmutatta neki hogy kell a sós vízben úszni és miközben a tűzforró éleskavicsos parton sétálgattak mezítláb, a gyakorlatban is rámutatott arra miért nem szabad a sünicipőket a szálláson felejteni. Napnyugtakor indultak csak haza, útközben a partmenti árusoktól nagy zacskó zöldséget és lekváros buktát vettek. A szállásadó magyar volt, ennek köszönhetően a tévé fogta a magyar adókat, innentől kezdve Titusz és Bence elveszett Patiék számára, hiszen minden este rém fontos meccseket közvetítettek az olimpiáról. Így hát Pati, aki mérsékelten lelkes sportrajongó, vacsorafőzés közben értesült a vízilabdás fiúk drámájáról, a kézilabdások hősiességéről és a kajakosok verhetetlenségéről.

Második napon Titusz, Pati, Judit és Bence Bar-ba mentek várost nézni. Bar semmi különös, szépségét a romos kőfalakból álló óváros adja. Tituszék órákon keresztül sétáltak a romok között, gyönyörködtek a hegyek előtt cikázó fecskékben, fényképezték a cukorsüveg fenyőket és az olajfa ligeteket, ettek friss fügét a fáról, és vártak Patira, hogy kiálmodozza magát a festői szépségű táj közepén elhelyezett kis padokon. Délben elsétáltak megnézni egy kétezer éves olajfát (Európa legidősebb fája), valamint Bar marináját, ami nagy, koszos és teherhajókkal van teli, majd a parton ebédeltek hamburgert. Délután fürödtek, nem Bar strandján, ahol hatalmas, tengerre néző baldachinos, fehér ágyakba lehetett volna pihenni ( 20 euroért, úgyhogy Titusz csak annyit engedett meg a vágyakozó Patinak, hogy kerítésen át lefényképezze őket) hanem Bar mellett egy kavicsos, sziklás, nem kiépített öbölben, ami Bar hatalmas olajfinomítójára nézett. Amíg a többiek vígan fürödtek, Pati határozottan rosszul érezte magát, hamarosan arra is rájött miért. Régi, egy éve nem látott barátja köszönt be Patihoz Montenegro közepén, a véres hólyaggyulladás, az összes remek tünetével együtt, amit Pati itt most nem részletez.  Titusz nagyon édesen ápolgatta Patit, vett neki egy csomó teát meg segített neki, meg vigasztalgatta, Pati a nap hátralévő részét vidám pancsi helyett wc-n kínlódással töltötte.

Harmadik nap Pati gondolkodott rajta, hogy a negyven fokos apartmanban marad pihenni, de aztán nem bírt magával, mégis útnak indult már korán reggel a többiekkel. Montenegro hatalmas, Albániával közös, édesvízi tavához mentek (Skadarska Jezero), hajókázni akartak rajta. A parton élelmes és rafinált hajótulajok vártak rájuk, tört angolsággal azonnal alkudozni kezdtek az angolul legjobban beszélő Titusszal. Titusz mindent bevetett, végül egy háromórás hajóútban állapodott meg összesen 120 euroért, ami pofátlanul drága volt, de a hajótulajok konszernbe tömörülve mind ennyit kértek ott a parton, a tavat meg körbeúszni nem lehetett ugyebár, kb akkora mint a Balaton. Annyit azért kikötött Titusz, hogy a három órában mindenképp legyen benne a tó legszebb és leghíresebb része amiért tulajdonképpen odamentek, és ami tízperc hajóútra volt attól a partszakasztól ahol Tituszék álltak. A hajótulaj fia hevesen bizonygatta, hogy a háromórából kettőt ezen a részen fognak tölteni, beautiful lesz, very beautiful  lelkendezett. Az alku közel fél óráig tartott, úgyhogy  hólyaggyulladás szólt Patinak, hogy vagy most elrohan wc-re vagy baj lesz. Pati tudta, hogy  hólyaggyulladás ilyenkor nem tréfál, azonnal engedelmesen elindult. A parton egy darab étterem volt, oda ment be és az útját álló főúrnak tört angolsággal de annál szívhez szólóbban próbálta elmagyarázni miért kell azonnal toilettre mennie. A pincért totál nem érdekelték Pati érvei, először ki akarta őt küldeni, majd szintén tört angolsággal de határozottan, fejenként egy eurot követelt Patitól meg a szintén pisilni próbálkozó Judittól. Judit szó nélkül távozott az összeg hallatán, Patinak meg itt lett elege az élelmes, vidám és a turistákat pofátlanul fejő skadarska tavi montenegroiakból. " Edd meg az egy eurodat, akkor is be kell mennem ha százezret kérsz te szívtelen tahó" közölte magyarul a főúrral és szorosan összezárt lábakkal beugrált a wc-be. A főúr valószínű értett Pati internacionális metakommunikációjából, mert mire Pati kijött a mosdóból az egy euróval a kezében, nyomtalanul eltűnt. A hajóút első órája valóban beautiful volt, very beautiful. A reggeli párában felszálló madarak köröztek, a tó közepén falatnyi szigeteken kedves kis monostorok őrizték csendben a valaha ott élők imáit, a parton apró mediterrán kőházak, tanyák tűntek fel érintetlen kis öblökben. A hajótúra második óráját a kis csapat a tó egyik kisebb folyóján hajókázva töltötte. Ez a rész is szép volt, ám pont olyan mint a Tisza vagy a Bodrog, egyébként lenyűgöző világa. Patiék ismerősként üdvözölték a kócsagokat, kormoránokat, a fehérvirágú vízililomot és a végeláthatatlan sulyomszőnyeget. Az idő telt, a bácsi kényelmesen pöfögött a kis folyón, a Skadar tó különleges, turistákat vonzó, hegyekkel szabdalt öble, nem látszott közeledni. A harmadik óra kezdetére elhagyták a folyót, a kapitány komótosan leállította a motort, "swim, swim" ajánlotta kedvesen. Juditék pancsiztak egyet, majd a bácsi újabb negyedórát kóválygott a nyílt vízen, végül magához intette Tituszt. Teátrálisan mutogatott vmit a térképen és egyértelmű jelrendszerrel Titusz értésére hozta, hogy az idő lejárt, ha be akarnak menni a szép részre az újabb 50 euro lesz. Titusz röhögött és mondta a bácsinak, hogy indulás haza, Pati dühöngött. A többiek elégedetten szálltak ki a partra, Pati magában morgott. Nem volt jól, úgyhogy némi gondolkodás után a délutáni tengerpart helyett az otthon alvást választotta.

Juditnak és Bencének :)

Hazafelé Titusz, Pati, Judit és Bence a horvátországi utat választották. Háromnegyed ötkor indultak. Helyi adatok szerint az ország tengerparti részében nyolc éve nem esett augusztusban eső, Patiék sötétben és zuhogó esőben vágtak neki a tenger felett kanyargó szerpentinnek. Negyed hat magasságában kicsúsztak egy kanyarból. Pati erről nem akar túl sokat írni, mert nem volt vicces. A kocsi megpördült és a szembe sávban állt meg, alatta szakadékkal. Pati hálát adott a Teremtőjüknek, hogy abban a fél percben pont nem jött arra senki az egyébként viszonylag forgalmas útszakaszon, és hálát adott Bencének, aki gyorsan és ügyesen megfogta a pördülő kocsit. Az út folytatásában Pati próbált nem arra gondolni, hogy mi lett volna ha..., Titusz az első öt másodperces ijedtség elmúltával, röhögni kezdett, bár azért szorosan megfogta Pati kezét. Pati ismét megbizonyosodott arról, hogy Tituszt nem egyszerű kizökkenteni a híres lelki nyugalmából. Háromnegyed hétre Patiék a montenegroi-szerb határhoz értek, negyed tíz magasságában lépték át. A két és fél órás határzár oka egy, a senki földjén lévő betonkorlátra csapódó autó volt, a látvány nem emelte Patiék hangulatát. Tízkor ismét megálltak, az autóútig égett a horvát hegyoldal, egyórás útzár. Ezen a szakaszon találkozott Pati egy három éve nem látott csoporttársával aki szintén a km-es dugóban ült, volt idejük kibeszélni az eltelt éveket. Tizenegy és fél három között a kis kocsi a hegyekben kanyargott, két újabb erdőtűzön kívűl nem történt említésre méltó. Fél háromkor végre elérték a horvát autópályát, az akkor már több, mint kilenc órája vezető Bence elaludt, Titusz este nyolcig vezetett cca 500 km-t, Pati és Judit pedig kibeszélték az életüket, valamint Judit kimanikűrözte a körmeit. Este nyolc óra körül kevesebb, mint 100 km-re megközelítették a magyar határt, itt vette észre Judit, hogy nincsenek meg a személyi irataik. Úgy saccolt, hogy Zágrábtól 200 km-re délre, egy benzinkúton hagyta őket. A rezzenéstelen arccal vezető Titusz szó nélkül lekanyarodott a pályáról, Pati idegesen rágta az út alatt egyre fogyó körmeit, Bence és Judit ezerrel keresték az iratokat. Az okmányok tíz perc múlva előkerültek, Judit ült rajtuk. A két csaj sírva, vihogva ölelgette egymást, Bence azonnali hatállyal minden úti papírt elvett Judittól, Titusz elégedetten konstatálta, hogy jó döntés volt, még Budapesten elszedni Patitól minden elveszthető és elrontható, az út szempontjából fontos dolgot. A horvát-magyar határon a határőr közölte, hogy Titusz személyije törött, ezáltal érvénytelen. Este kilenc óra volt, Titusz kifejezéstelen arccal a határőrre meredt, "OK" -válaszolta, visszavette a személyijét és tovább hajtottak. Este tízkor húsz órányi út után Titusz és Pati  Badacsonynál kiszálltak, úgy döntöttek a kis házban alszanak. Juditék az éjszaka közepén értek haza Pestre, Tituszék másnap délben, vonattal. A Sutomore - Bp távra Pati a fentiek miatt nem tud időt írni.

A hegyekben (Durmitor, Zabljak)

Titusz, Pati, Bence és Judit négy napot töltött a Durmitorban egy kis hegyi faluban, Zabljakban. Zabljak 1600 m magasságban bújik meg hatalmas hegyóriások völgyében, szétszórt, vidám, színes kő és faházikókkal. A kemping ahol Tituszék megszálltak a falu szélén állt, a  tulajdonos család is ott lakott két kicsi apartmanban, melyeknek mindig nyitva állt az ajtajuk. A család két idősebb hölgytagja a nap nagy részében a tűzhely szerepét betöltő forró vaslap mellett dolgozott, mindenféle halakat, húsokat, gyógynövény főzeteket készítettek bámulatos gyorsasággal, valamint különböző kétes összetételű kenőcsöket gyártottak és árultak töretlen lelkesedéssel. A tulaj és a lánya a vendégeket fogadta, az angolt és a montenegroit  váltogatva próbálták a nyelvi nehézségeket áthidalni. A családhoz tartozott még egy idősebb bácsi, aki egész nap az út mellet állt kicsi, róka formájú kutyájával, ők az érkezőket lesték.

Első nap Tituszék tengerszem-túrára mentek. A kempingtől egy km-re (200 m-es szintkülönbséggel) található a Crna Jezero a híres Fekete tó, Montenegro legnagyobb és leggyönyörűbb tengerszeme, égszínkék - türkizzöld vízzel, helyenként 10 km-es (!) mélységgel,fenyőerdőkkel, hatalmas hegyekkel. Titusz és Pati körbesétálta, Judit és Bence fürdött is benne. Elsétáltak még a Barno Jezerohoz, amiből nem láttak semmit mert elláposodott, illetve továbbgyalogoltak a Zminje Jezerohoz, ami a Fekete tónál sokkal kisebb tengerszem, cserébe viszont turista is kevesebb van a partján. Titusz és Pati egy csendes félórát töltöttek a tó szélén ücsörögve, körülöttük hatalmas szitakötők táncoltak, Pati álmodozva nézte őket Tituszhoz bújva. Eközben Judit és Bence sem tétlenkedett,Judit által kieszelt spontán pózokban fotózgatták magukat. A hazaút források között, patakparton, régesrégi vízimalom mellett vezetett, az erdő sűrűjében, kolompoló, látszólag gazdátlan tehenek ballagtak céltudatosan, duzzadó tőggyel hazafelé. A napi táv Tituszék számára kb 10 km volt, egy-kétszáz méteres szintkülönbségekkel. Este Judit és Pati lecsót főzött, a fiúk az olimpiát nézték, fekete-fehér vibráló képernyőn, hang nélkül.

Második nap Titusz, Pati, Judit és Bence a Savin Kukot mászta meg, ami Montenegro egyik sícentruma, 2300 m-es csúccsal. Hangulatos, néhány km-es kis ösvény vezet a lábáig, hegyi falvacskákkal, kőkerítéssel felszabdalt, végeláthatatlan mezőkkel. A csúcsra egy kb másfél km-es út visz, light-os 900 m-es szintkülönbséget átívelve. Ez volt az a túra ahol Pati csalódottan ámde reálisan megállapította, hogy bármennyire is szeretne az ellenkezőjében hinni, cseppet sem él harmóniában a természettel. A több mint három órás, sík nélküli hegymenetet hagyjuk, nem az volt Pati legnagyobb baja. A városi kis Pati 1500-1800 m között a medvéktől, 1800-2000 m -en a viperáktól, 2000m felett a magasságtól és a szakadékoktól rettegett, valamint minden magassági szinten parázott a Durmitorban állítólag gyakori és hirtelen viharoktól, amik járhatatlanná teszik az utat (lefele). 2200 m felett azonban, közel ahhoz a ponthoz ami valahol Pati tűréshatárának a közvetlen közelében rezgett, az út megváltozott, lankása(abb) és szelíd(ebb) zöld dombok és hegyi virágok között kanyargott fel a csúcsra. A Savin Kuk teteje pedig az a hely volt, ahová Pati szerint minden embernek legalább egyszer életében fel kellene másznia, hogy tisztában legyen a teremtésben elfoglalt helyével. Messzire belátni a Dinári -hegység kietlen, embertől nem járt, lenyűgöző, fenséges és félelmetes hegyláncai közé. Itt kell megjegyezni, hogy amíg Pati útközben kb az életéért küzdött és hisztizett, a csúcson pedig térdre kényszerítette őt a misztikum, addig Titusz, az Alföldön született és felnőtt Titusz, minden különösebb erőfeszítés nélkül felsétált a csúcsra, körülnézett, megállapította, hogy szép, lefényképeztette magát a legmagasabb ponton, majd fütyörészve lesétált. A kaland kb akkora benyomást tett rá,  mint egy biciklikör a Tisza-tóig és vissza. Hazaérve Judit és Pati paradicsomos tésztát főzött egy olcsó és egy drága tescos mártást összekotyvasztva. Bence és Titusz ezalatt az összes montenegroi tévécsatornát izgalomba tartó Montenegro -Szerbia vízilabda meccset nézték meg háromszor egymás után jobb híján, a 200m-es magyar arannyal végződő férfi mellúszás helyett, ami ugyebár a montenegroiakat meglehetősen hidegen hagyta, így egy gesztus erejű közvetítésig sem vettek róla tudomást.

Harmadik nap Bence, Judit, Titusz és Pati raftingoltak a Tara folyón, vidám és feketearcú montenegroi túravezetőkkel hánykolódva kisebb-nagyobb zúgók között. Pati sikítozott, ámuldozott, kurjongatott, csuromvíz lett tetőtől talpig, Titusz csendben és keményen evezett az utasításokat jó katonaként követve. Az út néhány eldugott, elszórt tanyát is érintett, Pati álmodozva nézte a békés hegyi életet, a ház előtti padon ülő ráncos arcú időseket, és a sziklákon jámi tanuló totyogósokat, valamint kiválasztotta azt a domboldalban megbújó kicsiny temetőt, ami a Tara kanyonra néz és ahol majdan nyugodni szeretne. Titusz az előadott ötletre hatalmas önuralommal nem szólt semmit, Bence viszont kölcsön véve Titusz cinizmusát éles megjegyzést tett a hamvak szállítási költségeire, valamint a két országhatár átlépésével járó bürokráciai bonyodalmakra. Ebédre sült halat, főtt krumplit, olajos salátát és kecskesajtot kaptak, édes házi málnaszörppel. Késő délután értek haza a kempingbe, ahol a tulajok a montenegroiaktól megszokott vidámsággal és kedvességgel átköltöztették Tituszt és Patit egy olyan apartmanba, ahol nem volt melegvíz, tűzhely, a konyha és a WC közös légtérrel rendelkezett és a szobába csak létrán lehetett felmászni.

A Durmitorban töltött utolsó napon Bence és Judit a legmagasabb csúcsot célozták meg (2500m), így ők már hajnalban útnak indultak. Pati ezen a napon legszívesebben egy hegyekre néző kispadon olvasgatott volna egész nap Müller Pétert, mivel azonban Titusz Pati kedvéért nem tartott Bencéékkel, ezért Pati úgy döntött, hogy elmegy Titusszal ahhoz a jégbarlanghoz, ami 2300 m-en van és amit a fiú mindenképp látni akart. Az igazság az, hogy Pati kedve már éjjel elment a túrától, amikor arra ébredt, hogy a falu összes kutyája rémülten, elszántan és kitartóan ugat. Pati egyszer hallott ilyen kutyavonyítást Erdélyben, akkor, azon az évekkel ezelőtti éjjelen, a faluba benézett a medve és választott magának egy birkát játszópajtásnak. Ez a hang és a nyomán felrémlett emlék még hajnalban adott egy jókora löketet Pati maci parájának,  így hát reggel félénk szívvel de erős akarattal lépdelt Titusz után a sűrű fenyvesben. Az út gyönyörű volt. A fenyvesből kiérve vidám, napsütötte erdőben kanyargott felfele, majd ahogy emelkedett a magasság, úgy alacsonyodtak a fák, mígnem sziklák szaggatta törpefenyőktől sűrű bozótossá változott a táj képe. Hosszú -hosszú gyaloglás után a keskeny sziklás út, egy  csöndes hegyektől körülvett katlanná szélesedett, ahol egyetlen élőlény várta Patiékat, egy, a gyér füvet türelmesen legelésző lovacska. Hamarosan a ló gazdája is előbukkant, a hegyekben élő, birkákat tartó pásztor kis kocsmát üzemeltetett a semmi közepén, sört árult a szomjas turistáknak. Az út innentől kezdett nehézzé válni, egyre keskenyebb és meredekebb lett. Pati sokáig kitartott, szeme előtt Titusz jégbarlangja lebegett, hosszú órákon keresztül mászott rendületlenül szikláról sziklára, ám 2200 m magasan egy keskeny hegygerinc közepén elpattant benne vmi. Leült egy sziklára, a lába alatt tátongó mélységbe meredt és Titusz semmilyen unszolására nem volt hajlandó tovább menni. A céltól néhány száz méternyire voltak, Pati a szíve mélyén sajnálja, hogy Titusz miatta nem látta a jégbarlangot, ám örökké hálás lesz a fiúnak azért, hogy akkor és ott visszafordult vele és lehozta őt a hegyről. Jó néhány órával később már a szállásuk ágyán összebújva, Pati megkérdezte Tituszt, nem bánja-e, hogy a magasban félős kis Patit választotta élete párjául, egy, a jégbarlangba para és gondolkodás nélkül feldöngető atomnő helyett. Titusz válaszát Pati nem írhatja le ide a blogba, mivel Pati Apukája szerint így is túl sok a szexus a TituszésPati-ban, legyen az elég, hogy Pati továbbra is vidám szívvel tervezgeti az esküvőjüket. Este már négyesben tértek haza a csúcshódító Juditékkal és némileg dühösen vették észre, hogy a szálláson továbbra sincs sem melegvíz, sem főzési lehetőség. Közben hatalmas felhőszakadás tört ki, a háziak kedvesen bíztatták ugyan Patiékat, de semmilyen hajlandóságot nem mutattak a probléma megoldására. Mikor egy hatalmas villám a maradék áramot is kicsapta, Pati és Judit minden türelme elfogyott. A megmelegítendő vacsorájukat (maradék lecsó és paradicsomos tészta) fazékba rakták, lemásztak a létráról és pizsamában és szakadó esőben, lábosokkal a kezükben lecsattogtak a tulajokhoz vacsorát melegíteni. A család meglepetten fogadta őket, majd a családfő a homlokára csapva nevetni kezdett. Sorry, sorry, I forget... hahotázott és beinvitálta a haragos Patiékat a konyhájukba. A nagymama pillanatokon belül megmelegítette az ételt, térült -fordult és mire Patiék észbekaptak a maradék tészta vacsorát nagy adag frissen sült hússal és salátával egészítette ki. Másnap reggel az addig hallgatag nagypapa büszkén mutatta Titusznak a kábeleket, melyeket három nap után sikerült előkeríteni a tűzhely megjavítására. Ez azonban már Tituszék utolsó hegyekben ébredt reggele volt. Elindultak a tengerpart felé...

2012. június 16-17.

Titusz és Pati kora reggel indultak el kedvenc kis balatoni falucskájukba Badacsonyba, azzal a szándékkal, hogy egy igazi, hamisítatlan balatoni hétvégével nyissanak idényt. Velük tartott Pati Anyukája (Doris) is, valamint mindenki megdöbbenésére, hosszas mérlegelés után az utolsó pillanatban Pati Apukája is helyet foglalt a kis Suzukiban, ő egyébként egészen a kora hajnali órákig vonattal tervezett lemenni. (Bizonytalanságának okait megértendő olvassátok el az egy évvel korábbi Titusz és Pati nyaral c. posztot...) Mikor Titusz megtudta, hogy Pati szülei is velük mennek, leballagott Suzihoz. Átnézte a gumikat, részletesen átvizsgálta a motort, ellenőrizte az olajszintet, és a hűtővíz mennyiségét, Pati eközben halk, rábeszélő hangon Suzika lelkét igyekezett megnyerni, miközben lágy mozdulatokkal simogatta a karosszériát. Az emlékek ugye... Aggodalomra azonban ez alkalommal nem volt ok, Suzi jókedvében volt, csak úgy falta a kilométereket az autópályán. Akarattyánál lekanyarodva vidáman elhajtottak az ominózus benzinkút mellett, ahol tavaly fél napot töltöttek a makacsul hallgató kicsi kocsi mellett (Pati számára azóta is gyönyörű hang, a felbőgő motor zaja), reggel fél tízkor pedig már Füred egyik álmos kávézójában reggeliztek.

A nap még épp hogy csak melengetni kezdett sugaraival, amikor Doris, Papa, Titusz és Pati megálltak a kis ház elvadult kertjének közepén. Pati kissé szédülten nézett körül. A kis ház... Pati a testvéreivel balatoni nyarakon nőtt fel, igazából nem is voltak soha máshol  nyáron. Nem is hiányzott nekik. Pati és családja itt érzik magukat békességben a világgal a tó partján, a szőlőhegy tövében. Most, ezen a nyáron pedig teljesült a régi-régi nagy álom is, Doris és Papa saját kis házat vettek a Badacsony tövében meghúzódó falucskában. A düledező házikót egész télen munkások hada pofozgatta, hogy nyár elejére kész legyen. Majdnem kész lett, már csak alá kell az alapozást betonozni, meghosszabítani az ereszcsatornát, lekövezni a nyitott tornácot, lebontani a melléképületeket, kiirtani az embermagasságú csalánt, fájó szívvel kivágni az elszáradt körtefát, lefesteni a rozsda marta cirádás kerítést és persze fullosan berendezni a teljesen üresen házat. Titusz és Pati most látta először a házikót. Pati csak állt a kert közepén, hallgatta Papát aki a kivitelezővel egyezkedett, nézte Dorist, aki már a kertet tervezgetve  hangosan intézkedett, hogy le kell fedni a kutat- amin kőbe vésett számok emlékeznek,  az ásás évére 1926- ra - nehogy a majdani unokái beleessenek, és megrezzenő szívvel érezte ez a kis ház sokkal több, mint egyszerű nyaraló, igazi családi fészek, ami a messzi jövendőt ringatja.

Doris, Papa, Titusz és Pati a strandon ebédeltek sajtos -tejfölös lángost, fröccsöt ittak hozzá és a végén az elmaradhatatlan tejeskávét. Délután Papa egy nyugágyban aludt, Doris úszott és a parton ülve álmodozott, Titusz egy fűre terített pokrócon aludt, Pati úszott és Titusz ölében fekve álmodozott. Mikor a nap kezdett a hegy mögé csúszni, felszedelőzködtek. Doris és Papa az esti vonattal visszaindultak Pestre, Titusz és Pati pedig felballagtak a kis házba. Pati mindenképp ott akart aludni, akár a földön is, hálózsákban, hogy elsőként avassák fel az új fészket. Visszaérve kellemetlen meglepetés fogadta őket, a fürdőszobában tocsogott a víz a csempén. Titusz fél órán keresztül megfeszített figyelemmel kereste honnan szivároghat a víz de semmit nem talált. Felhívták Papát és a kivitelezőt, de nem lettek okosabbak. A vizet feltörölték ahogy tudták, majd holdfényben átsétáltak a kikötőhöz. Egy darabig nézték a csendben sikló vitorlásokat, aztán nekigyürkőztek a nemes feladatnak, minél tökéletesebb harmóniában eggyé válni  Badacsony leglényegibb részével. A kis parti borozóban Titusz és Pati kényelmesen átadták magukat a kihívásnak. Gyakorlatilag végigitták a régió borkínálatát, egydecis pohárkákkal váltogatva. Pati az édessel kezdte, Titusz szárazat ivott, félúton a félédesnél találkoztak. Jókedvűen, egymás kezét fogva gyalogoltak haza a sötétben. Otthon Pati újra feltörölte a fürdőben meggyűlő vizet, Titusz mosakodott. Fogmosás közben jópár deci borral a fejében, rápillantott a melegvíz bekötő csapjára, kézzel húzott rajta kettőt, majd rájött hogy a vízszivárgás fél napja fennálló problémáját ezzel ügyesen  meg is oldotta.

Pati korán reggel arra ébredt, hogy a földönalvástól nyűgös Titusz lehúzza róla a közös takaróként szolgáló hálózsákot. Pati közelebb bújt a fiúhoz, belesimult szeretgető ölelésébe. Lassan kényelmesen ébredeztek. Miután felkeltek, a nyújtózkodó Pati első útja a fehérre mázolt ablakhoz vezetett, szélesre tárta és kihajolt rajta. Friss levegő, madárcsicsergés, hívó harangszó töltötte be a szobát. Az ablak alatt egy rózsabokor virágzott, az ablakon egy kisebb fa ágai kandikáltak be. Titusz Pati háta mögé állva ölelgette a pizsamás Patit. Beszélgetni kezdtek.

-Titusz: Képzeld Pati, Dorisz azt mondta, hogy ez az ablak mellett itt fagyöngy;

-Pati: Komolyan? Tudod mit kell csinálni a fagyöngy alatt?

 -Mit? - érdeklődött Titusz.

-Pati: A hagyomány szerint ha egy fiú meg egy lány újévkor megcsókolják egymást a fagyöngy alatt, akkor még abban az évben összeházasodnak...

-Titusz: És biztos hogy ezt újévkor kell csinálni?

-Hát nem tudom, lehet,hogy Karácsonykor -bizonytalanodott el Pati.

-Akkor itt a fagyöngy alatt most megkérdezlek leszel -e a feleségem? - ölelte meg Titusz Patit és egy gyűrűt dugott az orra alá....

Pati megfordult Titusz nyakába ugrott, eszeveszetten ölelgette őt és könnyes szemmel suttogta a fülébe: "Tituszkám, az összes gyerekünk, unokánk és dédunokánk tudni fogja, hogy ennél az ablaknál kérted meg a kezemet...."

Pati gyönyörűséges gyűrűt kapott. Azonnal felhúzta és fel-alá táncikált a szobában. Az igazsághoz tartozik, hogy Titusz és Pati régesrég tudják,hogy együtt fogják leélni az életüket, de ezt az egész lánykérést Titusz nagyon tökéletesen kitalálta. Patinak  sokat jelentett, hogy a nagy családi fészeknek épülő kis házban mondta ki Titusz közös életük nagy döntését, teljes bizonyossággal érezte, hogy a kis ház sokat látott öreg falai is velük örülnek.

Az eljegyzési reggeli előző napi túrós batyu volt ásványvízzel, az eljegyzési ebéd pedig gulyásleves műanyag tálkában és lekváros palacsinta persze a  fröccs, tejeskávé kombóval. Nem, Titusz és Pati igazán nem csináltak nagy ügyet a dologból. A napot a strandon töltötték, úsztak, pihentek, Pati beszélt, Titusz hallgatta ahogy ezt mindig is szokták. Pati meg akarta mutatni a gyűrűjét a lángosos néninek, a nyugágyat áruló fiúnak, és a pocakos napozó bácsinak, Titusz erről mind lebeszélte őt. Korán indultak vissza Pestre Suzival, mert Titusz szeret vasárnap délután már otthon lenni. A délutáni nap telibe kapta őket az autópályán, Suzi belsejében 40 fok volt. Pati kilógatta a lábát az ablakon és a menyasszonyi ruháját tervezgette, Titusz a forróságtól remegő levegőben az útra koncentrált és azon gondolkozott, van-e otthon hideg sör a hűtőben?

Az eljegyzést Pati családjának még aznap elmondták. Váratlanul betoppanva vittek fel egy üveg badacsonyi szürkebarátot Pati szüleihez és csak koccintáskor mondták el mit ünnepelnek. Papa alsónadrágban volt a délutáni sziesztájából ébredve, Doris a kedvenc "kivert kutya vagyok" feliratú leharcolt polóját viselte. A bejelentést izgatottan és nagy nagy örömmel fogadták. Mindketten büszkék Patira, hogy Titusz személyében ilyen tökéletes vőlegénye van.

Titusz családjánál a bejelentést Pati teljesen Tituszra bízta. Titusz három héttel később Jászberény felé vezetve említette meg a hírt az Anyukájának, aki persze szintén örült.

Az esküvő vagy csendes, kétszemélyes lesz, vagy közel száz fős, hajnalig tartó, bulizós. Titusz és Pati még nem döntöttek...

Hétfő reggel Pati arra ébredt, hogy Titusz és Levi a nappaliban reggeli tornáznak. Reggeli után Levi tőle szokatlan nyugalommal visszaheveredett az ágyába, a plafont bámulva dudorászott. Pati összepakolta a napi kaját, Titusz elindult dolgozni, Levi az ágyban feküdt. Pati reggeli zenét tett be, kedvesen noszogatta őt, Levi sztoikus nyugalma azonban nem változott, az idő pedig telt. Pati elmagyarázta a kis daginak, hogy késésben vannak, készülni kell, kikészítette a ruháit és lelkére kötötte, hogy mire ő -mármint Pati - kijön a fürdőből, addigra öltözzön fel. ( " Ó de naív vagy!" - mondta erre pár órával később Pati kipróbált anyuka kolléganője és felkacagott - "Ó de naív vagy!" ) Mikor Pati elkezdett öltözni, Levi még mindig az ágyban feküdt, énekelgetett, úgy tett, mintha Pati nem létezne. Pati villámgyorsan magára kapkodta a ruháit, konstatálta, hogy a reggeli megbeszélést lekéste, majd Levi felé indult. A kicsi édes mosollyal kipattant az ágyból ( tényleg nagyon édesen tud mosolyogni!) "kakálni kell" közölte, helyet foglalt a WC-n, majd még kikiabált: "Miattad fogok elkésni az oviból!" Pati legszívesebben üvöltve lerángatta volna a WC-ről, de tudta, hogy a kakilásba nem szabad beleszólni, a pszichológia szerint ha a gyereket nem engeded sz@rni, defektes felnőtt lesz belőle. Így hát Levi derűsen és békében kulázott, Pati pedig a nappali díványán a körmét rágva próbálta megfogalmazni mit fog mondani a főnökének ha egyszer  beér. Mikor végre eljutottak az öltözködésig, Levi átváltott Pinokkióba. Gyakorló szülők tudják mit jelent ez, Pati most ismerte meg a módszert, Levi kimerevített végtagokkal állt ellen az öltöztetés műveletének, igen eredményesen. Egy órás késéssel indultak, útközben Levi úgy vánszorgott, mint akiből minden erőt kiszívtak. Nyoma sem volt az előző napi tomboló energiának, Levi sápadt arcocskája, karikás szemei, erőtlen mozdulatai ( 10 órát aludt amúgy), egy kizsigerelt óvodás szenvedéseiről tanúskodtak. 

Pati nemcsak a reggeli megbeszélést, hanem az első csoportos foglalkozást is lekéste. Egy pohár kávéval a kezében, a főnöke szeme elől eltűnve, összegezte az elmúlt két nap tapasztalatait.

1. A gyerek nem felnőtt. Épp ezért minden észérv, racionális gondolatmenet, győzködés nem jelent nekik semmit. SEMMIT! Ők nem így gondolkoznak. Titusz ennek pont az ellenkezőjét állítja. Szerinte Levi az elmúlt két napban átgondoltan és következetesen kereste Pati határait. Titusz amúgy a hétvége folyamán végig jól szórakozott a kicsivel, fogócskáztak, játszottak, bújócskáztak. Titusz meg is fogalmazta, hogy ebben a történetben ő akar lenni a jó zsaru, Pati játssza csak a hálátlanabb rossz zsaru szerepét.

2. A harminc év alatt átgondolt, kicsiszolt, következetes nevelési elveidet egy négyéves 24 óra alatt porrá zúzza és ragyogó mosollyal ugrál a romokon. A nevelési elvek egy négyévessel szemben krízisszituációban nem érnek semmit. SEMMIT!

3. Aki szülő akar lenni az rendelkezzen egy teknősbéka nyugalmával és a Mindenható szeretetével. Vagy legalább próbálja meg. Anélkül esélytelen.

Ily módon megvilágosodva Pati délután háromkor megérkezett az oviba. Levi a csendespihenőt maximálisan kihasználva édesen aludt. Mikor felébredt, álmos arcocskával mosolyogva elköszönt az óvónéniktől, ásítozva kibotorkált a teremből, becsukta maga mögött az ajtót, ránézett Patira és kiabálni kezdett:

- " Nem szeretlek! Nem szeretem Tituszt sem! Nem akarok hozzátok hazamenni! Azt akarom h. Anya és Apa jöjjön értem!" - az üvöltözés hüppögésbe fulladt.

- "Miért nem szeretsz?" - simogatta meg Pati a kis dagi fejét.

- " Azért mert nem veszel nekem nyalókát a büfében!" - vágta ki a kicsi a tromfot.

Pati eddigre azonban átkonvertálta az agyát. Úgy érezte egy egész óvodáscsoportot képes lenne hazavinni. Angyali nyugalommal átöltöztette Pinokkió - Levit és szívében békével húzta maga után öt emeletnyi lépcsősoron át Rongylábbaba - Levit, az aulában pedig minden elvét feladva vett egy 50 HUF-os gusztustalan, egészségtelen, ragacsos, cukros nyalókát! Innentől fogva minden megváltozott - írná Pati ha ez egy mese lenne, de a Titusz és Pati nem mese hanem maga az élet. Nem, semmi nem változott meg. Titusz, Pati és a kis dagi sokat rohangáltak, játszótereztek, vásároltak piacon, sütöttek epres - csokis gombócot, ettek sültkrumplit vaníliafagyival, locsoltak virágot, kerestek tündérkavicsokat, fürödtek ruhában, meséltek egymás mellett heverve és közben küzdöttek, sokat küzdöttek. Pati úgy érzi sokat fog még tanulni az Élet Iskolájában, de azt az osztályt, ahol Levi az osztályfőnök, kijárta. Levinek hiányoztak a szülei. Titusz sokat játszott, nyugalommal állta a kisebb-nagyobb viharokat és mindig kellő pillanatban ölelte át Patit. Ő azt tette amit már az első percben eldöntött, hogy tenni fog: ebben a történetben ő volt a jó zsaru.

2012.05. 12- 05.16.

Levinek ismét :)

Titusz és Pati megkapta Pati kicsi, dagi négyéves unokaöccsének, Levinek a felügyeleti jogát négy napra. Mivel  Titusz és Pati lassan fontolgatja a családalapítást, meg Pati amúgy is nagyon szereti a kis dagit és Titusz is ügyesen játszik vele, szívesen elvállalták, jó kis próba lesz, gondolták.

Levi szombat délután érkezett az anyukájával. " Nem szeretem Patit, nem akarok itt maradni!" - ordította már messziről, majd berohant a nappaliba, lefeküdt a kanapéra és elaludt. Mikor délután ötkor felébredt, Titusz és Pati elvitték játszani. A Mechwart ligetben Titusz másfél óráig folyamatosan futott a kis dagival a szökőkút körül, egyértelműen a lefárasztás volt a cél. Sikerült. Hazaérve gyors fürdés, vacsi majd a Kung Fu Panda második része, Titusz már a film közben kidőlt, Levi még megfejelte a filmet egy mesével, aztán viszonylag gyorsan ő is álomba merült. Szép dolog az anyaság és nem is nehéz gondolta Pati elégedetten és átölelve a hortyogó Tituszt ő is elaludt.

Azt mondják a gyerekek megérzik és megakadályozzák a szexust, Titusz és Pati utánajártak a megalapozatlannak tűnő mendemondának. Vasárnap reggel miután konstatálták, hogy Levi a másik szobában még mélyen alszik, vidáman és mélységes csendben belekezdtek a vasárnapi hancúrba. Az előjáték alatt béke honolt a nappaliban is, ám amint Titusz rátért volna a lényegre, apró lábak csoszogása jelezte ellentmondást nem tűrően, hogy bárhol tart is Titusz most kell abbahagynia. Pati csalódottan felkelt, főzött kakaót Titusznak és Levinek, reggeliztetett, Levit leültette a Shrek második része elé, Tituszt elrángatta onnan, másfél órás pausával ugyan, de - hála Shreknek - Pati megkapta amit akart és ami vasárnap reggel amúgy is jár neki.  A délelőtt folyamán Titusz, zseniális ötlettől vezérelve kiküldte a kis dagit az udvarra ázott virágszirmokat söprögetni. A kicsi remekül szórakozott, Titusz és Pati pedig közös erővel megfőzték az ebédet - mustáros csirke petrezselymes rizzsel és zöldsalátával - elmosogattak, mostak, kiteregettek, majd ebéd után Pati csendes pihenőt hirdetve a kötelező mese után ágyba dugta a kicsit, ők pedig Titusszal megkönnyebbülve heveredtek le egy csendes félórácskára.  Levi angyali arcocskával lapozgatta az ágyán fekve a meséskönyvét öt teljes percig, aztán kiment kakilni, majd nekiállt tombolni. Ordítva rohangált fel-alá. Dobálta a játékait. Párnákat vágott a pihenő Patihoz. Pati egyre idegesebben próbálta elmagyarázni a dühödt kis daginak a háromnegyed órás csendes pihenő lényegét, Titusz pedig egy Cronin regény olvasását mímelve röhögött Pati nevelési elvein. Pati aki megfogadta, hogy soha nem fog gyereket megverni, úgy döntött pszichológiai nyomást gyakorol a kicsire és kizárja őt a hálóból. A négyéves üvöltve rúgta be az ajtót és párnák helyett most már a félalmányi ökleivel püfölte Patit. Pati újra kirakta őt a szobából és az ajtó elé ült élő bástyaként. Hátát az ajtónak döntve próbált a Nők Lapja cikkére koncentrálni, Titusz az ágyon fekve kajánul figyelte őt. Pár percnyi dühödt őrjöngés után hirtelen csönd állt be, úgy tűnt a nappaliba kizárt Levi megnyugodott. Pati diadalmasan felsóhajtott, győzött az erőszakmentes pszichológia. Néhány pillanat múlva a bezárt ajtón keresztül vékony, éneklő hangocska szűrődött át: " Kiveszem a naptejem a bőröndből, sallalala, bekenem vele Pati szekrényét, trallalala." Patiban itt elpattant vmi. Nem, nem vert gyereket továbbra sem, de kirohant a nappaliba, emelt hangon közölte a naptejjel magát kenegető Levivel, hogy a csendes pihenőnek vége és elrohant zuhanyozni. Mikor némileg lehiggadva egy törülközőbe csavarva visszatért a nappaliba azt látta, hogy Levi kiabálva rugdossa a hálóajtót, amit nem lehetett kinyitni. Titusz ült előtte és a hátát nekivetve olvasott.

Ezt a csatát Titusz és Pati elvesztette semmi kétség. Háromkor, a csendes pihenő tervezett befejezésekor, már Levivel és az időközben összeszedett Vackorral igyekeztek a játszótér felé. Levi Tituszék előtt 15 méterrel rohant és a nyomában lihegő Patinak teli torokból kiabálta vissza: " Női bugyi van rajtad, női bugyi van rajtad!" az arra bóklászó csövesek nem kis szórakozására. Persze Shrek délelőttről, jutott Pati eszébe rohanás közben. Tudjátok az a rész, amikor Pinokkió és Mézi ki akarja szabadítani Shreket és közben Pinokkiót szívatják a piros tangájával... Mire a játszótérig elértek, Patinak már minden családalapítási rózsaszín álma romokban hevert. A parkban elengedte Vackort és Levit, odasziszegte Titusznak, hogy a következő vásárláskor vegyen egy raklapnyi kotont és lerogyott egy padra. Ebben a pillanatban ismét változott a helyzet.Levi vidáman nevetve rohangászott fel-alá Vackorral, fogócskázott Titusszal, mászókázott egy másik kislánnyal. Titusz amúgy édesen tud játszani a gyerekkel, Pati idegei is lassan kiengedtek. Háromnegyed óra idill után Titusz nyafogni kezdett, hogy induljanak haza. A hazaúton Pati rájött, hogy remekül lehet facilitálni a gyereket a kutyával. A "ne menj messzebbre, mint a kutya" és kapaszkodjál Vackor bundájába" ötleteket Levi egész készségesen fogadta, Vackor pedig Pati hű társaként szintén partner volt a játékban. Pati a tapasztalatai összegzéseképpen hosszú előadást tartott a fogócskázásba belefáradt Titusznak az állatterápia jótékony hatásairól.

Este Titusz, Pati és Levi együtt vacsoráztak, közösen eperturmixot készítettek, majd Titusz leült dolgozni, Levi autóversenyest játszott, Pati pedig végre befejezte az NL cikket, azt az egyet amit egész nap próbált elolvasni. Nyolc óra tájban Pati a játék folytatásaként teleengedte a kádat meleg vízzel, belerakta a kis dagit és elérzékenyülve nézte, ahogy a kisfiú önfeledten csapkodja a polcról levett  ikeás dekorkavicsokat a kád zománcozott aljához. Nem, tényleg nem zavarta ez Patit, a nevelési elvei szerint nem szabad a gyereket állandóan fegyelmezni. Az agya akkor csattant el újra a külvilág számára láthatatlan módon, amikor nekiállva a fürdetésnek óvatosan megpróbálta kihalászni a játékokat a kádból. Levi maga alá gyűrte a dekorkavicsokat és az odahajló Pati fülébe ordított: " Ha nem engeded, hogy tovább játsszak, megölöm a kutyátokat!" Ennyit a gyereknevelésről, a kutyaterápiáról, a pszichológiáról, Titusz könnyesre röhögte magát a nappaliban a csatazajt hallva.

Este kilenckor, az egész nap küzdő kis négyéves - három mese után - Tűzokádót, a sárkányt magához ölelve, édesen aludt. Pati megtépázott idegekkel mászott be Titusz mellé az ágyba, aki lassú, békés mozdulatokkal kezdte el simogatni a hátát. "Nagyon jó anya leszel Puncikám" suttogta a fülébe.

Folyt. köv.

2012. május 1.

Pati mindenórás kismama barátnőjének :)

" - Senkit sem csinálnak eleve igazinak - mondta a Bőrló. - Tudod, ez valami olyan dolog, aminek meg kell történnie. Ha egy gyerek szeret téged, sok-sok időn keresztül, de nem csak mert játszani akar, hanem mert IGAZÁN  szeret, akkor leszel te is igazi.

- Fáj? - kérdezte a Nyúl.

- Előfordul - felelte a Bőrló, mivelhogy ő mindig igazat mond. - De ha már Igazi vagy, akkor a fájdalom nem számít.

- És mondd, ez egyszerre történik meg, mint amikor felhúzzák bennünk a rugót, vagy úgy apránként?

- Nem egyszerre - válaszolt a Bőrló. - Az igazivá válás hosszú folyamat. Ezért van az, hogy csak ritkán történik meg az olyanokkal, akik könnyen törnek vagy nagyon élesek, vagy akikre nagyon kell vigyázni. Mire az ember Igazi lesz, többnyire kihullott már a szőre a sok cirógatástól, kipotyogott a szeme, kijár keze-lába, és loncsos, kopott. De ez mind nem számít, mert az, aki Igazi, nem lehet csúnya, legföljebb azoknak a szemében, akik nem értenek semmit. "

( Margery Williams - A plüssnyúl)

2012. március

Tél közepén Titusz egyik jó barátja váratlan hírrel pezsdítette fel a szürke, januári napok egyhangúságát. Bejelentette, hogy tavasz közepén megházasodik, nyár végére pedig apa lesz. Titusz a tőle megszokott nyugalommal fogadta a híreket. Képzeletbeli kis excell táblázatába bejegyezte a lakodalmat március hosszú hétvégéjére, mint egész éjszakás buli lehetőséget és napirendre tért az események felett, ellenben Patival, akiben érzései azonnal viharos tengerré korbácsolódtak. Örült, persze, hogy örült, izgatottan mindent tudni akart a lakodalom részleteiről, a menyasszony ruhájáról, a baba méreteiről.Ezenkívűl azonban gyors számvetést is készített, melynek végeredményeképp hosszú beszélgetéseket kezdeményezett Titusszal, saját kapcsolatuk jelenlegi állapotáról és dinamikájáról, mely beszélgetésekben Titusz bölcsen hallgatva vett tevőlegesen részt. Mindezeken túl pedig a meghívó kézhezvételének pillanatában Patiban azonnal fellángolt a hatalmas kérdés, mit vegyen fel az eseményre?

 Pati a lakodalom előtt két héttel kezdett el komolyan dolgozni az ügyön. Indításként három estén keresztül próbálgatta a szekrényében fellelhető összes ruháját, minden elképzelhető kombinációban, Tituszt gyakori "ebben, hogy nézek ki?" típusú kérdésekkel zaklatva. A harmadik este arra a már kezdetekkor is nyilvánvaló megállapításra jutott, hogy egyetlen valamirevaló ruhája sincsen, plazakörút szükséges.

A napok szélsebesen teltek, az áruházak listája fogyott, Pati pedig csendes kétségbeeséssel konstatálta, hogy az új tavaszi divat azokra az otthonkákra emlékeztet, amiket Titusz édesanyja visel mikor kapálni indul a telekre. A lakodalom előtt három nappal Pati kismama barátnője telefonon felajánlotta Patinak az egyik blúzát amiben az utolsó trimesztert végigélte, "derékben pont jó lesz neked, mellben lehet hogy kicsit nagy" bíztatással! Az esküvő előtt két nappal Pati másik, két kisgyerekes anyuka barátnője kipakolta a gardrobját, órákig kerestek Patinak megfelelő ruhát a hároméves lánya segítségével. A kiscsajszi tündéri arcocskával hordta elő saját -egyébként nagyon is szexi - ruhácskáit "nézd Pati, szerintem ezt vedd fel" kiáltásokkal. A plazak zárási ideje előtt három órával Pati a táskájába gyűrte barátnője két alkalmasnak tűnő ruháját és elrohant mégegyszer végigjárni a kedvenc üzleteit. A késő este az Orsay egyik szűk öltözőjében talált rá Patira a harmincadik sikertelen ruhapróba után. Ekkor jutott eszébe, hogy a szituáció pont alkalmas arra, hogy megfelelő megvilágításban is megnézze a kölcsönkapott, táskájában lapuló rucikat. Felvette az elsőt és láss csodát, a ruha tökéletesen állt Patin. Pati elégedetten felhúzta a cippzárt, az pedig halkan pattant egyet, felül beragadt, középen szétvált, és többet semerre, semmilyen rángatásra nem mozdult. Pati ott állt az Orsay öltözőjében egy szétnyílt cippzárú Art'z Modell márkájú méregdrága, tönkretett ruhában, bakancsban, csupasz háttal, melltartó nélkül, az erőlködéstől izzadtan és a ruhát nem tudta levenni! Gondolván, hogy bár hülyét csinál magából mégiscsak azonos fajhoz tartoznak, Pati kidugta a fejét a függöny mögül, odasziszegett egy vadidegen nőnek és behívta az öltözőbe, hogy segítsen neki. A csaj egy darabig rángatta a ruhát a félmeztelen Patin, majd megállapította hogy ezt lehetetlen levenni és szakadva a röhögéstől kiment. Pati magára maradt, félórás kemény  és kétségbeesett küzdelem után  hámozta ki magát valahogy a cuccból. A cippzár persze szétszakadt, a kölcsön ruha a varrónőhöz ment javításra, Pati pedig haza, továbbra is alkalmas esküvői öltözék nélkül. Lakodalom előtti este Pati úgy érezte végre képes pontot tenni az ügy végére. A záróra percében hosszas fontolgatás után vett egy fekete csipkeszoknyát és egy hozzá illő fehér inget, csinosnak és magabiztosnak érezte magát bennük, úgy gondolta készen áll az egész éjszakás partyra. Titusz, aki egész addig szótlan szemlélődéssel követte az eseményeket, este átnézte Pati csomagjait, majd "ezt vetted az esküvőre?" felkiáltással röhögni kezdett. Pati próbálta elereszteni a füle mellett, "nem, nem idegesíti magát tovább a ruhaügyön", "Titusz különben sem ért a divathoz", "persze, mert pasi" stb, gondolatokkal nyugtatva magát lefeküdtek aludni.

A meghívón délután négy órai kezdést jelöltek, Pati másnap kettőkör elkezdett készülni. Háromnegyedháromra megfürdött, beszárította a haját, felöltözött, kikészítette a cipőjét és elkezdett sminkelni. Eközben Titusz öt perc alatt kiválasztotta a szekrényében precízen összehajtogatott 100 db ingéből és 150 nyakkendőjéből az alkalomhoz illő kombinációt, magára kapta őket, készen állt. Három előtt tíz perccel Pati megnyomta a barna színű folyékony alapozó tubusát, ami ahelyett hogy csendesen Pati ujjára csurrant volna, váratlanul kilőtt és Pati új fehér ingén landolt. Pati megdermedt, Titusz pedig újfennt röhögni kezdett. Pati lekapta az inget és óvatosan lekaparta az alapozót róla - helyette még jobban szétkente az egészet. Három óra tíz perckor Pati a folyékony mosószert, Titusz a Domestost csorgatta az akkor már csuromvizes ingre, hiába, a szétkent barna alapozó tartotta magát. Három óra húsz perckor Titusz szembesítette Patit a ténnyel, másik ruhát kell választania. Fél négykor Pati újból az alapvonalon állt - pont ott, ahonnan két héttel ezelőtt indult - a szekrényében kutatott alkalmas öltözék után egy szál melltartóban. Négykor (az esküvő kezdési időpontjában) Pati zokogva és meztelenül kérte Tituszt, hogy induljon el, legalább ő legyen ott legjobb barátja életének nagy eseményén.

Ennél a pontnál pedig meg kell állni és kijelenteni, Titusz Pati legjobb barátja és Nagybetűs Társa! A dráma komolyra fordulásakor eltökélten Pati mellé állt, támogatta őt, "ne aggódj Puncikám biztos találsz vmi szép ruhát a szekrényedben" jellegű bátorításokkal bíztatgatta. Négy óra öt perckor telefonon kiderítette, hogy bár már a teljes násznép megérkezett, a ceremónia csak ötkor kezdődik. Felmérte, hogy egy kiút van a reménytelen helyzetből, új ruhát kell venni. Letörölte Pati könnyeit, szélsebesen elfuvarozta őt egy közeli Plazaba, majd a Pati által negyed óra alatt kiválasztott ruhát gondolkodás nélkül egekig magasztalta. Látva Titusz szorult helyzetét, igazi férfiúi összetartással, a ruha tökéletességét a pénztáros fiú is megerősítette, Titusz pedig Pati tétovázását érzékelve ellentmondást nem tűrően, villámgyorsan fizetett. Titusz és Pati a nászinduló első hangjaira érkeztek. Besurrantak a vőlegény és menyasszony mögött és áhitattal végighallgatták a ceremóniát. A szertartás után Pati a vécében átöltözött és kisminkelte magát, ezúttal szigorúan púder formátumú alapozót használva. A lakodalom fergetegesre sikeredett, éjfél körül a lányok már Patit sajnálták az átélt viszontagságok miatt, a fiúk pedig Tituszt hőssé avatták a történések alatt tanúsított higgadt és józan magatartásáért, korrekt helyzetkezeléséért, frappáns problémamegoldásáért.

Titusz és Pati táncoltak hajnalig, reggel ötkor indultak el hazafelé. Indulás előtt Titusz összeszedte a lebontott asztalokon maradó virágokat és hatalmas csokor rózsaszín tulipánt ajándékozott az álmosan hozzábújó Patinak.

2012. január 22. vasárnap

Levinek :)

Az egész úgy kezdődött, hogy még valamikor az adventi hetekben Pati egy részben ideológiai, részben nagyon is gyakorlati beszélgetés kapcsán összeveszett a nővérével. Pati ugyanis  egyre nagyobb rosszallással tekint a piaci alapú, költekezős, ajándékvásárlós, plazakba rohangálós (drága) karácsonyokra, és egyre inkább szeretné meghonosítani a szabadidő alapú, kreatív ajándékozós, személyes figyelmet adós (olcsó) ünnepeket. Ezzel szemben Pati nővére - lévén fiatal anyuka - minden közeledő, ajándékozás lehetőségét magában hordozó alkalomnál hatalmas izgalommal veti be magát a csillogó játéküzletek világába és platós teherkocsit igénylő mennyiséget vásárol, a kicsi dagi unokaöccs nem kis örömére. A vita során a két álláspont nem közeledett, Pati nővére megsértődött, hogy Pati sajnálja a pénzt az egyetlen unokaöccsére, Pati pedig megsértődött, hogy a nővére megsértődött. Ennek ellenére Karácsony előtt közvetlenül, Pati tett egy elszánt kísérletet elvei feladására és beverekedte magát néhány dugig tömött játékboltba. Akkor adta fel végérvényesen mikor szembetalálkozott egy méteres, eltorzult pofájú Micimackóval, aki hat különböző mesét tudott mesélni géphangon, mereven előre-hátra dülöngélve. Pati dacosan kinevette Micimackót és döntött, kitart kreatív ajándéka mellett és DrOetker mesebeli mézeskalácsházikóját fogják együtt megalkotni a kicsi dagi unokaöccsel vmelyik unalmas, hideg téli estén.

A probléma ott kezdődött, hogy  Karácsony után legalább három hétig Patinak egyetlen szabad unalmas, hideg téli estéje nem akadt, fullon volt jobbnál jobb programokkal. A mézeskalácsépítés után vágyakozó unokaöccs (és az őt háttérből kajánul uszító anyukája) telefonjai egyre szaporodtak,majd mikor egyik este a kis négyéves teátrálisan bejelentette, hogy : " Jajj Isztenem soha nem fogok már mézeskalács házikót építeni" , Pati érezte hogy ha az "odaajándékozott személyes idő" dumájának nem akarja teljesen hitelét veszíteni, lépnie kell. Így hát lesöpört az asztalról három aktuális programot és a legközelebbi vasárnap délutánt kijelölte mézeskalácsházikó építkezésre. A kicsi dagi unokaöccs izgatottan érkezett anyukája ( Pati nővére ) társaságában, aki sokat tudó, gonosz mosollyal adta át Patinak a kicsit, ő maga elégedett sóhajjal dőlt le a kerevetre olvasni. Pati  pedig lelkesen belevágott...A kelletlenkedő, nyugis - szundikálós estét tervező Titusszal elkezdte kivágatni a sablonokat, ő maga pedig nekiállt az alapporból összegyúrni a tésztát. A tészta meglehetősen sokáig kicsi, ragacsos morzsahalmaz állapotában maradt,  Pati kitartóan gyúrt, lisztezett, vizezett, a kis dagi közben orvosost játszott Pati egyik elég jó minőségű hallgatójával. Mikor jó fél órányi küzdelem után végre vmi lett a tésztából, Pati a kicsi közreműködésével kinyújtotta és kivágta belőle a sablonokat. Na, ezt a kissrác igazán édesen csinálta, lábujjhegyen állva, nagy figyelemmel nyújtott, szaggatott, melléktevékenységként pedig szétszórt  kb fél kilónyi lisztet a konyhában. A tészta persze kevés lett, többször kellett újranyújtani és osztani, hogy pont kiteljen a négy fal meg a tető, a dobozon beígért házikó melletti havas fenyőre  már nem is jutott belőle. Amíg a tészta sült, Titusz és az unokaöccs kötélhúzásosat és megkötözőset játszottak Pati karácsonyi díszkötőivel, a földre szétszórt lisztet több méternyi színes szalag hálózta keresztül kasul a vidám játék végére. A forró tésztát a kicsi dagi unokaöccs kente be ragasztóként szánt tojásfehérjével, a padlót borító liszt a rálocsolt tojás hatására pedig tésztaállagúvá állt össze. A tojásfehérjés mézeskalács falakat Titusz és a kicsi feszült koncentrációval szórta tele cukorcsillagokkal és csipkézte ki cukormázzal. Jó két órányi munka után érkeztek el az utolsó lépéshez, a falak összeillesztéséhez és rögzítéséhez. Itt derült ki hogy DrOetker jó szakács, de csapnivaló építészmérnök, ugyanis a falak és a tetők köszönőviszonyban sem álltak egymással. Titusz és Pati két különböző koncepcióval dolgoztak, fél óra kínlódás után a mindig nyugodt Titusz csendes szitkokat mormolt az orra alatt, Pati egyre türelmetlenebbül erőltette össze a mézeskalács elemeket, Pati nővére abbahagyta az olvasást és odaült az asztalhoz röhögni, a négyéves pedig hangosan üvöltve rohangált Titusz kedvenc dugóhúzójával a kezében fel-alá a szobákban, sárkányosat játszott. Pati akkor kezdte megérteni miért hasznos és bölcs ajándék egy beszélő Micimackó, mikor este kilenc magasságában egy  hirtelen mozdulata következtében a ház egyik támfala apró darabokra tört a kezében. Pati megpróbálta összeragasztani tojásfehérjével, amivel elérte hogy az apró darabok meglágyultak és lassan málladozni kezdtek. Pati nővére továbbra is röhögött, Titusz pedig addigra már rég üvöltve rohangászott a kicsi dagi unokaöccs nyomában, ő volt a sárkány. Pati végső megoldásként visszanyúlt a lovardában tanult és magas fokra fejlesztett heftölés ősi művészetéhez, ami azt jelenti, hogy végképp elrontott dolgokat, oda-nem illő eszközökkel, a fizikai törvényeit legyőzve, selejt módon ideig-óráig összeraksz. A földről felszedett többméternyi díszkötővel addig kötözgette. heftölgette, az összetört dirib-darabokat amíg a kicsi ház formát nem öntött. Mesebeli mézeskalácsházikó helyett ugyan, inkább egy Tisza árterére épített, többször összedőlt vályogviskónak tűnt, olyannak, amiket az árvízsújtotta területek megsegítésére gyűjtő plakátokra szoktak fényképezni, a reménytelenséget demonstrálandó. A kicsi dagi unokaöccs szerencsére a realitásokban élő 21.sz.-i kölyök, épp ezért elégedett volt az eredménnyel, sárkányvadászat közben kirohant, rápillantott a rogyadozó házikóra majd vérbeli pasi révén megérdeklődte,  mikor eheti meg...

Pati kicsi dagija a napokban ünnepli negyedik szülinapját. Pati nővére felajánlotta Patinak, egy műanyag játékkonyhakészlet -mint szülinapi ajándék- lehetőségét, ám Pati makacsul kitart a kreatív ajándékozás gondolata mellett. Pati és az ő kis négyévese egy budapest környéki tanyán fognak megismerkedni a pónilovaglás rejtelmeivel...

 2012.01.04. szombat

Titusz és Pati - szombat ellenére - reggel hatkor keltek, el kellett érniük a nyolc óra hetes verőcei vonatot. Ezen a reggelen úgy tűnt Titusz két és fél éves Patiba fektetett munkája és pontosságra való következetes nevelése semmit nem ért. Amíg ő a gondosan megtervezett reggeli programját szabályosan követve nyugodt mozdulatokkal főzte a teát, öltözködött és csomagolta el táskájába a lélekmelegítő kis lapost, addig Pati kétségbeesetten és meztelenül rohangált ide-oda a lakásban, párhuzamosan szendvicset kent, nadrágot próbált, vastag zoknit keresett, hisztizett és harcolt a rohanó percekkel. Pati  negyed órával hamarabb kész lett Titusznál, ezt azonban nem könyvelhette el sikerként, mivel a megnyert negyed órában még át kellett rohannia a szüleinél lakó kutyájáért (oda-vissza fél óra). Pati nem ismer lehetetlent idő ügyben, így ezt is véghez vitte, fogalma sincs hogyan. Nyolc óra hét perckor mindenki a vonaton ült, Titusz, Pati, Vackor és Titusz néhány barátja. A Börzsönybe mentek kirándulni.

A 18 km-es teljesítménytúra Verőcéről indult, az út első szakasza egy laza fél órás, többszáz méteres szintemelkedővel kezdődött (Titusz szerint nem volt az 150 m sem). Pati nyár óta egy percet sem sportolt, cserébe hízott két kilót, mire felértek a csúcsra már csak sípolva vette a levegőt. Az is igaz, hogy a hegynek felfele, valamint később is az egész túra során Pati a többiek előtt kétszáz méterrel loholt futólépésben az élénk tempót diktáló, lassítani nem hajlandó Vackorral. Pati örökmozgó mindigvidám husky kutyája már nem fiatal, Pati megsajduló szívvel állapítja meg időről időre, hogy Vackor pofáján az ősz szálak gyarapodnak és örökké csillogó szemei is minden évvel egy kicsit homályosabbak lesznek. Pati sokat gondolkodott, hogy Vackor részt vegyen-e a túrán de téli kirándulásból egy huskyt semmiképpen nem lehet kihagyni és Vackor nem is hazudtolta meg önmagát, egész úton a tőle megszokott maximális fordulatszámot hozta. Az út első harmada gyönyörű volt, az ösvény szelíden kígyózott a lankás hegyek, széles fennsíkok és dombhajlásokban megbúvó kicsi falvak között. Titusz és Pati nem vittek fényképezőgépet, Pati így hát újra csak a szívével fényképezett, egy-egy szebb képnél hátra kiáltott és Titusz szívét is exponálásra nógatta. Délre egy fogadóhoz értek, Pati Titusz gondjaira bízta Vackort és fütyörészve tért be egy kávéra. Az öreg és mogorva fogadós lassú mozdulatokkal főzte a kávét, és lassú szóval mondta: " Hát, oszt a kutyát, azt nyugodtan el lehet engedni fenn a hegyen. El biza', engedjék csak el, ha meg akarnak szabadulni tőle! Pusztít a dögvész ám odafenn! Nem mondta senki? Pedig így van a'. Tele van döggel az erdő, hiába takarítjuk mindig marad, döglött vaddisznó, róka, miegyéb. Oszt a kutya csak összeorroz a döggel és vége van neki, biza'! Olyan betegség ez, mint a veszettség. Három nap lappangási idő oszt nyolc-tíz óra alatt vége a kutyának e'. Nincs ellene sem oltás, de még gyógyszer sem! Megőrül, oszt tépi le a szőrt magáról kínjában. Az erdésznek négy kutyája veszett oda a hegyen egy nap alatt, bizony ám. Mondom, vigyék csak a kutyát, ha meg akarnak szabadulni tőle... 200 lesz a kávé kisasszony kér még vmit?" Pati kétségbeesve lépett ki a büféből, a kávét meg sem itta. Kinn egy szitkozódó Titusz várta, Vackor megkarmolta őt. Innentől fogva a kedves, napsütötte Börzsöny - amúgy Pati kedvenc hegysége- Pati számára, Vackorra leselkedő dögökkel teli katlan lett. Vackor pórázát fél méteresre fogta, a kutyát szorosan a lába mellett tartva, leszegett fejjel elhullott vaddisznók után kutatva folytatta  az utat. A következő szakasz pedig történetesen járhatatlan volt a sártól. Pati meg-megcsúszva bukdácsolt, Vackort maga után rángatta, többször majd elestek, ám az akkorra már megenyhült Titusz aggódó bíztatására sem volt hajlandó a pórázt lazábbra fogni, hogy legalább az állat tudjon egyensúlyozni. Egy kisebb lejtő közepén Pati elvágódott a sárban, sebesen csúszott lefele és míg lábaival próbált talajt fogni, érezte, a nap mélypontja nincsen messze. Mikor másodszor esett arccal a sárba, a röhögő Titusz átvette a kutyát, így már ők mentek elől. Titusz makulátlan tiszta gatyában és kabátban hangosan  szórakozott azon hogy cuppog a lába alatt a térdig érő dagonya, Vackor vidáman ugrált mellette és minden jeges pocsolyába hasig belegázolt, Pati pedig nyakig mocskosan, csúszkálva rohant utánuk és üvöltözött: "Titusz, Titusz ne engedd hogy a kutya leszagoljon a földre és figyeld a dögöket!!!"

A földön heverő, sárban kapálózó nénit valahol a szakasz vége felé vették észre. A néni még Patinál is sokkal sárosabb volt és nem tudott lábra állni. Namármost, Pati a hét nagy részében felkelni nem tudó nénik felett áll és próbálja kitalálni mi bajuk van. Pati pontosan a Börzsöny közepéig menekült, hogy egy, csak egyetlenegy napra szabaduljon a problémakörtől, de úgy látszik a földön fekvő, rosszul lévő öreg nénik behálózzák az országot, mindenütt ott vannak. Titusz barátai felnyalábolták a nénit, amíg lecipelték a hegyről Pati próbálta kitalálni mi lehet az idős hölgy baja. Több ötlete volt a problémára, fel illetve leszaladó vércukorszint, fel vagy talán leszálló vérnyomás, csendes gutaütés vagy lightos szívinfarktus szerepeltek Pati differeciáldiagnosztikai listáján. A hegyen nem lévén vérnyomásmérő, cukor teszt, szívultrahang de még koponya CT sem, Pati az egyetlent tette amit tehetett, megitatott a nénivel egy fél liter vizet amitől az csodálatosképpen erőre kapott és lábra állt. Megnyugodva hogy az ügy ilyen reményt keltő fordulatot vett, a megvidámodott, mostmársemmibajomneaggódjanak nénit Tituszék felpakolták az épp arra menő börzsönyi kisvasútra, egy utas gondos felügyeletére bízva.

A túra utolsó harmadában a Börzsöny újra  barátságos arcát mutatta. Titusz és barátai átsétáltak egy végeláthatatlan, hullámzó fennsíkon ( Pati kétszáz méterrel előttük rohant a lobogó fülű, fáradhatatlan Vackorral) a távolban aranylott a Duna, fehérlettek a hósapkás hegyek és szikrázva zuhogott a hó, a kitartó napsütésben. Alkonyodott már, mire az utolsó kaptató után újra feltűnt Verőce. A végcél egy nagy fenyőfa alatt megbújó kis templom udvara volt, ahol Titusz és Pati emléklapot és kitűzőt, Vackor pedig virslit kapott. A kitűzőn Pati egyik kedvenc versének részlete állt:

"Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad"    (Wass Albert)

Utóhangok:

Vackor az utolsó lépésig pörgött, aztán hazaértek, belezuttyant a kosarába és fél napig nem kelt fel. Ha nagy noszogatásra mégis feltápászkodott, sántikált néhány fájdalmas lépést majd visszatért a vackára. Izomláza volt :) Pati aggódva telefonált negyedóránként a szüleihez a kutya hogyléte iránt érdeklődve, egész éjjel idegeskedett miatta. Másnapra Vackor feltöltötte az akkut, kutyabaja sem volt, délben már a szokásos méteres ugrásokkal üdvözölte az ebédre érkező Tituszt és Patit.

Titusz és Pati felett sem múlt el nyomtalanul a hétvége, Titusz egész vasárnap aludt, Pati pedig diadalmasan érezte, hogy a fenekén a zsír alatt megmozdult és erősödni kezdett a rég elfeledett izom.

A három nap lappangási idő letelt és Vackoron nem törtek ki a börzsönyi dögvész jelei. Titusz meg van róla győződve, hogy az öreg kocsmáros bácsi csak szívatta Patit és utólag jót röhögött a beijedt városi kiscsajon.

Pati szeretett volna írni egy posztot a karácsonyi készülődésről, egyet Karácsonyról és még egyet Szilveszterről, mivel azonban decemberben semmi ideje nem volt, ezért ezt az egészet most egyetlen műben összesíti. Íme :)

Titusz és Pati a harmadik Karácsonyát ünnepli együtt. Előző két évben Titusz egész decemberben túlórázott nulla szabadnappal, Pati egyedül készült az ünnepekre. Idén Pati - mint már írta - új munkahelyen kezdett, szabadságot persze nem kapott, munkát annál többet. Pati nagyjából  erre számított, mivel úgy gondolta Titusz is az évvégi hajrában lesz elhavazva túlzottan nem is szomorkodott, lázadozás nélkül húzta az igát december első hetében. Pati akkor akadt ki először, mikor Titusz egyik este bejelentette, hogy kötelező jelleggel megkapta mindakilenc nap maradék szabadságát, azt a kilenc napot amit sem nyaralásra, sem a költözés ideje alatt nem vehetett ki. Pati két estét végigsírt amiatt, hogy a szabadságaikat idén sem sikerült összehangolni.Végül  azzal a gondolattal nyugtatta meg magát, hogy lesznek ők még nyugdíjasok is, majd akkor kiélvezik a közösen töltött ünnepi napokat, addig is bőven ki tudják fejezni a szeretetüket Titusszal egymás iránt este tíz és tizenegy között, amikor lefekvéskor az ágyban összetalálkoznak. Ezzel egy időben Pati azt is elhatározta, hogy ha már így alakult megpróbálja az ünnep előtti estéket maradéktalanul kikapcsolódással tölteni, Titusz pedig elégedetten készült a két hetes kényszerszabadságára. Pati az Ünnepi Estéket azzal nyitotta, hogy végre megvalósította egyik régi tervét. Pati a legjobb barátnőjével még tíz évvel ezelőtt megfogadta, hogy közösen fognak babát várni és az együtt töltött kilenc hónap alatt egy bioházban éldegélve, mézet és gyümölcsöt eszegetve, mézeskalácsot sütögetve, meditációs zenéket hallgatva fognak az anyaság örömeire felkészülni. Pati barátnője most félidős várandós, full munkaidőben dolgozik, Pati ugyebár ennek az örömteli eseménynek még a közelében sem jár, a közösen töltött kilenc hónapot pedig kénytelenek havi egy-két nehezen összeegyeztetett órára redukálni. A mézeskalácssütéshez azonban mindketten ragaszkodtak, így egy teljes estét töltöttek Pati nagy konyhájában tésztát gyúrva, formákat szaggatva, sütiket díszítve és éjfélig beszélgetve. Az estén részt vett Pati kicsi, dagi unokaöccse is, aki hihetetlen intuícióval  megérezte, hogy Pati barátnője kismama és  gyerekpszichiáter egyben és a szokásos négyéves kori dac és hisztirohamokat kivételesen mellőzve egész este angyali ábrázattal rakosgatta a franciadrazsét a mézeskalács szívekre, szórta szét a lisztet, ölelgette Patit és a barátnőjét és tömte a frissen elkészült sütiket a mélyen alvó Titusz szájába. Titusz a saját karácsonyi készülődését ugyanis előző este egy céges karácsonyi partyval nyitotta meg, svédasztallal, szaunával, bulival, mindennel, hajnali négyre ért haza, reggel nyolckor elment dolgozni, végigtolta a napot, majd végtelen hálát érezve azért, hogy Patit egy estére lefoglalja vki, magára zárta a hálót és végigaludta Pati mézeskalácssütögető, fahéj illatú adventi estéjét. Az Arany-hétvégét Titusz és Pati a Tescoban töltötte ahol bevásároltak Pati családjának és maguknak az ünnepekre, 50 kg (!) vizet, lisztet, cukrot, krumplit egyebeket vittek haza. Patinak ennek kapcsán eszébe jutottak a harmadik világ országai és hosszan beszélt Titusznak arról,  hogyan tudnának ők ketten -Titusz és Pati - a fejlődő világnak segíteni. Titusz erre annyit reagált, hogy  Pati még mindig nem dolgozik eleget és túl sok ideje van, valamint ismét felemlegette a kapálás hiányát, ami ugyebár kimaradt Pati gyerekkorából. Pati szemrehányó tekintetére még hozzáfűzte, hogy ő nem szociálisan érzéketlen, hanem realista, Pati innentől csendben maradt, ám a világ legszegényebb országainak gazdasági felzárkóztatására irányuló terveiről nem mondott le. Az ünnep előtti utolsó néhány nap hajráját Titusz és Pati alvással, puzzle kirakással (lesz róla külön poszt :) ) és házi bonbon gyártással töltötte, Pati szívószállal tömködte a marcipánmasszát kicsi, ragacsos aszaltszilvákba, Titusz pedig folyékony csokit csorgatott rájuk.

Titusz és Pati a Karácsonyt egy Budapesttől a Jászságig ívelő turné lebonyolításával töltötte. A turné első programpontjaként december 23-án- miután Pati hazaért a munkából - feldíszítették a saját kicsi fájukat. Itt szúrná közbe Pati, hogy a tavalyi kis fát kiültették, megélt, vidáman növekszik egy őrbottyáni tanyán. A sikeren felbuzdulva Pati persze idén is ragaszkodott a cserepes fenyőhöz, egy kis kétéves borzasat vettek. Amíg Titusz kétrét görnyedve nagyokat fújva cipelte haza Óbudáról, Pati fényképeket készített Tituszról és a kis fáról és hangosan álmodozott arról, hogy harminc év múlva saját fenyőerdőjük lesz a karácsonyaik után kiültetett facsemetékből. A Karácsony estét Pati szüleinél töltötték. Jelen volt Pati összes testvére, a kicsi dagi végtelenül izgatott unokaöccs, Pati húgának a kutyája, Pati kutyája, aki egész este védte a területét az előbbitől, plusz egy megvadult macska aki marhára bedühödött a két kutyán és ahányszor szembetalálkozott velük- öt kilós voltát feledve- verekedést provokált. Pati  hosszas gondolkozás után - Titusz beleegyezésével -  szüleinek a "Titusz és Pati" kinyomtatott példányát ajándékozta. Pati apukája egész este egy fotelben ülve olvasta Titusz és Pati kalandjait és néha felkiáltott: "Pati, Neked van humorod, VAN HUMOROD! Én eddig azt hittem csak hisztizni tudsz..." Pati ezt sikerként könyvelte el. Másnap reggel Titusz egy hajnali vonattal hazautazott Jászföldre, Pati pedig a hónapban először egy teljes órát magára szánt, megfürdött, hajat mosott és újságot olvasott. Délben meglátogatta  fenyőillatú, békével teli, kedvenc kis templomát, a délutánt a szüleivel töltötte, majd egy esti vonattal Titusz után ment. Pati igazán hősnek érezte magát, végigzakatolt a sötét és fagyos Alföldön, majd a gomolygó ködben és szitáló hóban átszállt egy kis, mellékszárnyon közlekedő vonatra amivel még egy óra hosszat ment a végén már teljesen egyedül ücsörögve a vagonban. Megkönnyebbülve és büszkén ugrott Titusz nyakába mikor végre megérkezett a kicsi jász városba és kellően dramatizálva mesélte el hosszú, sötét és fagyos útja viszontagságait. Titusz csendben maga elé dörmögte, hogy nem olyan nagy kaland egy kétórás vonatút egyszeri átszállással este hétkor, de hangosan inkább nem mondott semmit, a bátor Pati kezét szorosan fogva hazasétáltak. Titusz és Pati Karácsony másnapját Titusz családjával töltötte itt is jelen lévő még kisebb dagi unokaöccsökkel és húgokkal együtt, majd Pati hajnalban visszautazott Pestre dolgozni, Titusz még maradt két napot, Neki ugyebár kéthetes szabadsága volt...

Titusz és Pati az év utolsó hétvégéjét a bogácsi termál fürdőben töltötte Titusz barátaival. Titusz és Pati boroztak a bogácsi domb hajlásában meghúzódó kis pincében, táncoltak csárdást, lustán hevertek a meleg vízben a szabad ég alatt, fázósan rohangáltak a medencék között fürdőruhában mert fürdőköpenyt nem vittek, izzadtak a szaunában, csodálták a szilveszteri bogácsi tűzijátékot, egymást átölelve hallgatták a himnuszt, Titusz kártyázott hajnalig és nyert Patinak egy nadrágot, Pati pedig nem tudott aludni a túl meleg szobában ezért reggelig hisztizett a bulizásban kifáradt jóízűen szundikáló, magát nem zavartató Titusznak.

Pati három újévi fogadalmat hozott, ebből kettőt csak Titusz tud. Pati harmadik újévi fogadalma, hogy több időt fog tölteni a lovával, mert az jó Patinak is, meg a lónak is. Pati szívből reméli és bizakodik, hogy az újév alkalmából az ebben illetékes megfogadja azt, hogy Pati fizetését a háromszorosára emeli ezzel is segítve Pati lovas terveinek megvalósulását, Titusz és Pati újdonsült szomszédja pedig fogadalmat tesz, hogy az új esztendőben nem kakáltatja a kutyáját Titusz és Pati ablaka alá és nem idegesíti Patit folyamatosan minden hétvégén, ahogy ezt az óesztendőben következetesen és nem lanyhuló szorgalommal tette. Titusz nem hozott újévi fogadalmat. Nincs rá szüksége mert ahogy megfogalmazta, ő tökéletes, tökéletesen elégedett az életével és tökéletesen boldog, a tökéletes barátnőjével... :)

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2011. december 12. Gabriella napja :)

Pati idegei az eltelt hét során némileg padlót fogtak, mivel két év leforgása alatt pontosan hatodszor kezdett el új munkahelyen dolgozni. Nem azért mert Pati összeférhetetlen, rossz munkaerő- Pati természetesen minden főnök álma- a gyakori helyszínváltás Pati szakmájának képzési sajátosságai közé tartozik, épp úgy ahogy az az összeg is ami havonta Pati számlájára érkezik, Pati gesztusnak nevezi, akik kitalálták hogy ennyi legyen, fizetésnek hívják. Ennyivel Pati abba is hagyja a panaszkodást, egyrészt mert Titusz nem szereti ha Pati ilyenek miatt rinyál, másrészt mert ez a blog Titusz és Pati varázslatos hétköznapjairól szól és nem Pati cseppet sem mesés munkájáról, harmadrészt pedig mert Pati ezegyszer végre olyan helyre került ami eredeti szakmájába vág és éppen ezért tetszik is neki. Mindemellett korántsem volt egyszerű a beilleszkedés, mire Pati megtanulta hol a wc, melyik automatában a legjobb a kávé és hogyan hívják a reggel mindig mosolygósan köszönő takarító nénit, meglehetősen kimerült. Éppen ezért nagyon várta a hétfő estét, amikorra Titusz színházjegyet vett. Megismerkedésük óta, Titusz és Pati minden hónapban mennek színházba, Pati ír majd erről is egyszer egy külön posztot.

Titusz és Pati a Moszkva téren találkoztak munka után, Pati azzal kezdte, hogy berángatta Tituszt a McDonaldsba és bevágott egy menüt. Patira néhány napja elemi erejű éhségrohamok törnek rá, muszáj azonnal, hihetetlen mennyiségeket ennie. Múlt héten Pati addig járta a várost amíg talált egy lángosárust aki hatalmas fokhagymás lángost árult sok sajttal és tejföllel (nyammmi), most meg már napok óta kívánja ellentmondást nem tűrően a töltött káposztát szalonnával. A kajánabbak szerint Pati kívánós ( nem az :) ), Pati nővére szerint Patin kezd elhatalmasodni családi örökségként az inzulinrezisztencia, Pati lassan kiújuló gyomorfekélyre gyanakodik, ami minden munkahelyváltásnál benéz Pati gyomrába néhány hétre, Titusz szerint pedig Pati már megint sokat rinyál, mert fiatal korában nem kapált eleget. A McDonalds után Titusz és Pati következő úticélja a Vörösmarty tér volt, a színház előtt Pati még mindenképp megakarta kóstolni a téren sütött hagymás, kolbászos kenyérlángost jó vastag tésztával. A karácsonyi vásár forgatagában Tituszt és Patit elragadta a régóta várt karácsonyi hangulat. Titusz hangosan álmélkodott minden egyes stand előtt, (hihetetlen édes hangsúllyal tudja ezt csinálni, Pati teljesen megőrül ilyenkor Tituszért még akkor is ha tudja, hogy Titusz szimplán csak gúnyolódik), Pati gyönyörködve nézte a karácsonyi égőkkel sűrűn teleaggatott gesztenyefákat. Titusz vett Patinak forralt bort felháborítóan drága karácsonyi bögrében- ez tavaly óta hagyomány Titusz és Pati között - és megette Pati töki pomposának a felét. Majd egy órát sodródtak ide-oda a karácsonyi fények között, Pati tökéletesen kisimult lélekkel, telve adventi várakozással, a mennyből az angyalt dudorászva zuttyant be kicsit később a színházi székbe és boldogan simult az ő Tituszához. Az előzetes alapján valami iskolában játszódó vígjátékra vettek  jegyet.

A színdarab egy gimnáziumi tömegmészárlásról szólt. A főhős elmebajának jelei lassan, aprólékosan bemutatva bontakoztak ki két óra alatt, az utolsó fél órát a gyilkolás részletes,életszerű ábrázolására szánta a rendező. Pati kétszázzal rohanó szívvel, leizzadva reszketett a kicsi, sötét kamaraterembe, konkrét halálfélelmet érezve akárhányszor hatalmas durranással elsütötték az ötsorral előrébb lévő színpadon a meglehetősen élethű pisztolyt. Este tízkor Pati apró darabokra rongyolt idegekkel, félig sírva, kimerülve gyalogolt haza Titusszal a szakadó esőben. Titusz először röhögött Patin, aztán nem értette, kicsit később megsértődött. Ahelyett hogy otthon pihent volna a melegben, elvitte Patit vásárba, színházba, volt drága bögre,forralt bor, minden, ez a kapálni nem tudó csaj meg itt hisztizik, mert lőttek néhányat a darabban egy műanyag stukkerral. Arra hogy Titusz mennyire nem éli bele magát az éppen látott filmbe vagy színdarabba, Pati akkor jött rá, mikor egy fürdőkádban játszódó romantikus jelenet közben Titusz belemorogta Pati fülébe, hogy na ezek is pazarolják a melegvizet. Ezzel ellentétben Pati már öt éves korában is hosszan és vigasztalhatatlanul zokogott, mikor Süsü a mese végén örökre elbúcsúzott a faluja lakóitól...

Titusz dühösen, Pati sírósan ért haza. Amíg Titusz zuhanyzott, Pati hogy elterelje gondolatait a golyóktól lassítva összeeső színészekről, felment a FB-ra, ahol felfedezte imádott lova frissen felrakott fotóit. "Titusz, Titusz gyere nézd milyen cuki" sikkantásokkal kísérve like-olta majd fél óráig a képeket, Titusz addig pont végzett a fürdőszobában. Titusz és Pati a meleg dunyha alatt szorosan összebújva aludtak el.

2011.június

Ezt a posztot Pati kitépett füzetlapokra firkantotta le  egy - a jelen pillanatban hihetetlenül messzinek tűnő - forró nyári napon a Balaton parton heverve. Most megpróbálja kiböngészni és digitalizált formába önteni az egyre halványodó, sebtében egymásra hányt sorokat.

Persze idén is Fishing on Orfű! ( Aki igy hirtelen nem tudja miről van szó, az olvassa el előbb a Titusz és Pati fesztiválozik c. posztot.) Indulás előtti éjszaka Patin kitört a menetrendszerinti hólyaggyulladás, a tünetekre Pati jobb ha nem tér ki, legyen elég annyi, hogy egész éjjel egyetlen percet sem aludt, reggelre már sápadt volt a fájdalomtól és a kimerültségtől. A frissen, kipihenten és az orfűi várvavárt három napra készen ébredő Titusz sajnálkozva, de realistán felajánlotta Patinak hogy maradjon otthon (mármint Pati egyedül), Pati pedig fekve zokogta (felállni nem tudott), hogy pontosan egy éve vár a FOO-ra, ha kell húgycső nélkül is elindul fesztiválozni. Igy hát Titusz összecsomagolt (Pati helyett is), Pati pedig feltúrta Titusz gondosan összeválogatott házipatikáját és nyolcvanéveseket megszégyenitő rutinnal hatalmas gyógyszermennyiséggel szerelte fel magát minden eshetőségre felkészülendő. A lefelé út meglehetősen nehéz volt Pati (és Titusz) számára (is), a részleteket hagyjuk is, régen volt. Délutánra Pati  az orfűi kisház teraszán szépirodalmat olvasva lábadozott, Titusz pedig az út hajlásában meghúzódó kis kocsmában készülődött az estére. Alkonyatkor Pati is erőre kapott és elindult a fesztivál területére. A kapu előtt a sor a tóig kigyózott (hosszú i továbbra sincs a billentyűzeten), Patit megcsapta a naptej, a viz, a lángos és a sör összekeveredő és utánozhatatlan szaga és beleborzongott az örömbe, a Fishing on Orfű elkezdődött!!

Titusz és Pati kézen fogva bóklászott koncertről koncertre, kávéztak a napsütötte domboldalon fekve, fröccsöt ittak sörpadokon ücsörögve, dugig tömött sátorból nézték a szakadó esőt és a sűrűn csapkodó villámokat, hajnalig ugráltak a Jager sátorban és kora reggel gyalogolták végig az ismerős hosszú utat hazáig, miután Titusz sikertelenül győzködte Orfű egyetlen taxisát, hogy  a viteldij feléért is megérné neki hazavinni őket. Titusz és Pati  átmentek a tó túlsó oldalára is, kemencében sült gyümölcsös lepényt ettek,megnézték a falu hárompadsoros cseppnyi templomát, csendben ülve bámulták a széltől borzolt tó vizét és Pati összeveszett a húgával azon, hogy milyen érzés lehet örökbefogadottnak lenni. Este Pati és a húga az első sorban ugrált Quimby koncerten, Pati sötétben és többezres tömegben megtalálta és összeölelgette a legjobb barátnőjét, elénekelte, hogy  most múlik pontosan, mert Kiss Tibi kérte és meghatódott a két ötévesen, akik a szüleik nyakában ülve őrjöngték végig a koncertet. Titusz hálás volt a Quimbynek, hogy Pati nyugton van néhány óráig, mikor Pati késő éjjel megtalálta őt, a fáradt kis Tit épp elmulaszthatatlanul csuklott. Aznap elveiket feladva taxival mentek haza. Az utolsó nap délutánjának nagy részét Pati Titusz ölében fekve, a nagyszinpad koncertjeit hallgatva, dudorászva, álmodozva töltötte. Kiscsillag koncertre Titusz is lement Patival és a húgával a tömeg sűrűjébe, amig a két csaj megállás nélkül ugrált és sikoltozott, Titusz nyugodtan állt a hullámzó tömegben és a sörét iszogatta, egészen a  zárószámig, akkor ő is beállt a buliba és magasan a tömeg fölé dobálta az izgatott Patit ( nem, nem Pati a nagyon sovány, Titusz a nagyon erős). A fesztivál végére olyan hideg lett, hogy a lehelet is látszott. Titusz meg akarta várni az utolsó koncertet, a hólyaggyulladással küzdő Pati pedig vmi különös logika folytán úgy döntött befekszik a magukkal vitt egyrétegű kis tescos sátorba, ott melegebb lesz. Fél órával később Pati jéggé fagyva, vese nélkül mászott elő. A szinpad előtt álló Titusz végignézett a vacogó Patin és lilaszájú húgán, a fesztivált záró együttes pont belekezdett az első számba. Titusz döntött. Összepakolta a cuccokat, kocsiba rakta a két csajt és negyedóra múlva már otthon a meleg ágyban ölelte magához az átfázott Patit. Pati pontosan az ilyen dolgok miatt szereti annyira az ő Tituszát...

Végezetül pedig néhány sor üzenetként a világhirű Orfűről mindenkinek:

"Ajjajjaj egy levelet felkapott a vihar,

Ajjajjaj, ajjajjaj lehet a szivben is zivatar,

Tudom szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan;

Minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban..."   (Quimby)