Még mindig a tengerparton
Negyedik napon Bence, Judit Titusz és Pati elautóztak Cetinjébe, ami Judit szerint Montenegro kulturális fővárosaként kihagyhatatlan, bár azt leszögezte, hogy esze ágában sincs múzeumokat és épületeket nézegetni. Cetinje felett magasodik egy hegy az útikönyv azt írja róla, hogy a világ egyik legszebb panorámája, valamint a montenegroiak országalapítójának mauzóleuma várja fennt a magassággal megbírkózókat, így hát nem volt kérdés, hogy elmennek megnézni. Persze szerpentin kanyargott felfele, közel egy órás úttal, Pati majdnem összehányta magát. A mauzóleumról Titusz távolról azt hitte, hogy egy katonai bunker, az építményhez 440 lépcső vezetett, ekkorra azonban Patiék már lassan megszokták, hogy Montenegroban minden magasan és meredeken van. Felmásztak tehát, a mauzóleum kapujában pedig rács fogadta őket, 3 euro/kopf volt a beléptidíj. Mivel nagyjából kívűlről is látsztott az egész és nem tűnt világörökség várományosnak, ezért három eurót összedobva Judit egyedül bement fényképezni, addig pedig Bence, Titusz és Pati leültek panorámát nézni, ami szintén olyan volt, mint egy szimpla 1600 m-es panoráma, bár lehet, hogy Pati addigra már betelt az élményekkel, meg ugye 2x2300 m után már nagyképűvé is vált. Panoráma nézős ücsörgés közben Titusz tőle szokatlan módon elkezdett az országalapító montenegroi Nicolaosról filozofálgatni, felemlegette a téma kapcsán Szent István királyunk érdemeit, majd hangosan elénekelte, hogy " Felkelt a mi napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem, trallalala". Pati őszintén örült, hogy Tituszt így megérintette a mauzóleum, ő legalább nem volt olyan negatív, mint Pati, érdemes volt felmenni. A napot Cetinjében folytatták, megnézték a műemlékeket szigorúan csak kívűlről, valamint ismét megpróbáltak bemenni egy ortodox kolostorba. Titusz még nem heverte ki Ostrogot, úgyhogy ő kinn maradt, ellenben Bence, Judit és Pati bementek. A kapuban egy csomó kendő volt célzó jelleggel egy asztalra dobva és egy nagy tábla amin egy szoknyás, spagettipántospolós csaj volt pirossal vastagon áthúzva. Mivel 40 fok volt, Pati a kurv@s kis fekete szoknyáját húzta fel reggel, amit amúgy emberek közé nem is használ általában, csak Titusz örömére vásárolta. Pati érezte, hogy jogos a figyelmeztetés, úgyhogy legyőzve a ruhatetű paráját, maga köré tekert egy kendőt, és úgy indultak el illő módon befele. Pár lépés után szembejött egy pópa újfent nagy szakállal és szemrehányóan mutogatott Pati csupasz vállaira, Pati megsértődött és kiment. Duzzogott egy ideig, azonban néhány órával később egy kis görög templom tulajdonosa megbékítette őt. A kicsi, kedves, csúnya ember pont úgy nézett ki mint Quasimodo és az utcáról hívta be a bámészkodó, kurtaszoknyás Patit, anélkül, hogy kendőt akart volna a fenekére csavarni. A templom kicsi volt, csendes és méhviaszillatú, itt gyújtottak gyertyát Titusz, Pati, Judit és Bence együtt, mindenki azért, amit gondolt. Délutánra értek Budvába. A városnak gyönyörű és hangulatos óvárosa van, a teraszokon leanderek, a falakra kivi fut fel, a sétányon pálmafasor, a marina csillogó és luxusjachttal teli, a tengerpart gyönyörű. Annyi ember volt ott, hogy Tituszék összesen ha két óráig maradtak, húztak tovább Sveti Stefanba. Sveti Stefan nagyon érdekes hely, egy part közeli kis sziget, amit régen halászok laktak. A sziget egy idő után elnéptelenedett, ott maradtak a halászkunyhók üresen. Egy élelmes montenegroi felvásárolta őket és a halászkunyhókat belülről luxus apartmanokká építtette ki,kívülről azonban megőrizték egyszerű, szürke köves, durva jellegüket. A szigetet összekötötték egy földnyelvvel, és kinevezték exclusive luxusparadicsomnak, ahol egy éjszaka ára 240 euro/ főtől indul és ahol állítólag Sophia Loren saját kezűleg főz magának ebédet. A kis naív Pati nagyon meg akarta nézni a szigetet, persze már a földnyelvre sem tehették rá a poros kis lábukat, az ott álló őr jelezte nekik, hogy csak akkor mehetnek be ha marha gazdagok és ha van benn szobájuk foglalva, aztán sietve hozzáfűzte, hogy a következő tíz évben Patiék számára biztosan nincsen szabad hely. Pati így hát nem nézhette meg hogy nyaralnak gazdagék, vigasztalásul Judittal lefeküdt a tengerpartra, be a vízbe és egy órán keresztül röhögtek azon egy csapat ötévessel együtt, hogy a hullámzó tenger átcsap a fejükön és ide-oda sodorja őket. Titusz ezalatt az egy óra alatt kipihente magát a parton fekve, majd Patit, akinek nem volt már a könyökén bőr kiszedte a vízből és elvitte sétálni a part mentén. Pati nem bírt betelni a hullámokkal, folyton visszarohant a vízbe röhögni, de azért gyönyörködött a naplementében is.
Ötödik napon Kotor volt a cél. Pati itt látott életében először óceánjáró hajót, rögtön hármat is. Titusz egy hajóskapitány nyugalmával és magabiztosságával magyarázgatta az ámuldozó Patinak, hogy hogyan kell egy ekkora hajóval a part mentén navigálni és kikötni. Kotornak is van persze óvárosa, mind közül a legszebb. 13 vagy 14 templom van a város falain belül, a kereszténység nagyobb felekezeteit képviselve. A zegzugos utcácskák zöld zsalus házak közt kanyarognak, tágas terekkel, szökőkutakkal. Nagyon hangulatos az egész. A város felett van egy vár, érdemes felmenni, mert be lehet látni az egész kotori öblöt, az is igaz, hogy egy óra hegymenet felfele, Pati a végén már bikiniben gyalogolt, mivel persze délben vágtak neki a túrának. A várból lejövet még kódorogtak egy kicsit a városban, Judit további templomokat és műemlékeket, Pati lapáttal kenős fagyit keresett. Hazafelé megálltak egy szőlőlugas mélyén megbúvó kis kolostornál, ami a tenger fölé magasodó sziklán állt. A templom kertben a gondnok és családja csendben borozgatott, a templomban pedig egy meghitt esküvő szertartása folyt. Pont akkor helyezték keleti szokás szerint a koronát a menyasszony és a vőlegény fejére, amikor Patiék bekukkantottak a nyitott templomajtón keresztül. A délutánt egy Pati által napok óta kinézett partszakaszon töltötték Buljaricaban. A parthoz közel két kicsi sziget úszkált, egyikük tetején egy elmaradhatatlan békével teli kis kolostor. Pati álmodozva nézte, hogy bukik le a nap a két sziget között, Titusz közben átölte Patit és szamárfület mutatott neki meg pofákat vágott, így Bence egyetlen romantikus képet sem tudott csinálni róluk.
Az utolsó nap igazi tengerparti fürdős nap volt. A szálláshoz közel egy viszonylag csendes öbölben töltötték a napot Tituszék. Titusz egész nap búvárkodott, rengeteg tengeri süni házat halászott ki Patinak, aki a parton feküdt és teljesen átadta magát a merengésnek. Mivel ez volt az utolsó napjuk, úgy döntöttek kirúgnak a hámból. Pati a földön fekvés helyett engedélyt kapott egy nyugágy bérlésére, ebédre pedig nem a két hét alatt megszokott kolbászos szendvicset ették, hanem beültek a kis tengerparti étterembe. Az ebéd a délutánba nyúlt, nem siettek. Pati teliette magát hallal, jóllakva bújt Titusz karjaiba. Kényelmesen elhelyezkedett, kávét kortyolgatott, nézte hogy csillog a délutáni nap az égszínkék vízen és duettet énekelt Celine Dionnal, aki a rádióból a Titanic betétdalát nyomta. Titusz és Pati régóta tervezgetett, sok álommal körbeszőtt tengerparti nyaralásának, tökéletes utolsó délutánja volt.
Ui.: A naplementét is szívesen megvárta volna Pati, Titusz azonban sietett haza Bencével. A kézilabdás fiúk a bronzért játszottak...
