2012. június 16-17.
Titusz és Pati kora reggel indultak el kedvenc kis balatoni falucskájukba Badacsonyba, azzal a szándékkal, hogy egy igazi, hamisítatlan balatoni hétvégével nyissanak idényt. Velük tartott Pati Anyukája (Doris) is, valamint mindenki megdöbbenésére, hosszas mérlegelés után az utolsó pillanatban Pati Apukája is helyet foglalt a kis Suzukiban, ő egyébként egészen a kora hajnali órákig vonattal tervezett lemenni. (Bizonytalanságának okait megértendő olvassátok el az egy évvel korábbi Titusz és Pati nyaral c. posztot...) Mikor Titusz megtudta, hogy Pati szülei is velük mennek, leballagott Suzihoz. Átnézte a gumikat, részletesen átvizsgálta a motort, ellenőrizte az olajszintet, és a hűtővíz mennyiségét, Pati eközben halk, rábeszélő hangon Suzika lelkét igyekezett megnyerni, miközben lágy mozdulatokkal simogatta a karosszériát. Az emlékek ugye... Aggodalomra azonban ez alkalommal nem volt ok, Suzi jókedvében volt, csak úgy falta a kilométereket az autópályán. Akarattyánál lekanyarodva vidáman elhajtottak az ominózus benzinkút mellett, ahol tavaly fél napot töltöttek a makacsul hallgató kicsi kocsi mellett (Pati számára azóta is gyönyörű hang, a felbőgő motor zaja), reggel fél tízkor pedig már Füred egyik álmos kávézójában reggeliztek.
A nap még épp hogy csak melengetni kezdett sugaraival, amikor Doris, Papa, Titusz és Pati megálltak a kis ház elvadult kertjének közepén. Pati kissé szédülten nézett körül. A kis ház... Pati a testvéreivel balatoni nyarakon nőtt fel, igazából nem is voltak soha máshol nyáron. Nem is hiányzott nekik. Pati és családja itt érzik magukat békességben a világgal a tó partján, a szőlőhegy tövében. Most, ezen a nyáron pedig teljesült a régi-régi nagy álom is, Doris és Papa saját kis házat vettek a Badacsony tövében meghúzódó falucskában. A düledező házikót egész télen munkások hada pofozgatta, hogy nyár elejére kész legyen. Majdnem kész lett, már csak alá kell az alapozást betonozni, meghosszabítani az ereszcsatornát, lekövezni a nyitott tornácot, lebontani a melléképületeket, kiirtani az embermagasságú csalánt, fájó szívvel kivágni az elszáradt körtefát, lefesteni a rozsda marta cirádás kerítést és persze fullosan berendezni a teljesen üresen házat. Titusz és Pati most látta először a házikót. Pati csak állt a kert közepén, hallgatta Papát aki a kivitelezővel egyezkedett, nézte Dorist, aki már a kertet tervezgetve hangosan intézkedett, hogy le kell fedni a kutat- amin kőbe vésett számok emlékeznek, az ásás évére 1926- ra - nehogy a majdani unokái beleessenek, és megrezzenő szívvel érezte ez a kis ház sokkal több, mint egyszerű nyaraló, igazi családi fészek, ami a messzi jövendőt ringatja.
Doris, Papa, Titusz és Pati a strandon ebédeltek sajtos -tejfölös lángost, fröccsöt ittak hozzá és a végén az elmaradhatatlan tejeskávét. Délután Papa egy nyugágyban aludt, Doris úszott és a parton ülve álmodozott, Titusz egy fűre terített pokrócon aludt, Pati úszott és Titusz ölében fekve álmodozott. Mikor a nap kezdett a hegy mögé csúszni, felszedelőzködtek. Doris és Papa az esti vonattal visszaindultak Pestre, Titusz és Pati pedig felballagtak a kis házba. Pati mindenképp ott akart aludni, akár a földön is, hálózsákban, hogy elsőként avassák fel az új fészket. Visszaérve kellemetlen meglepetés fogadta őket, a fürdőszobában tocsogott a víz a csempén. Titusz fél órán keresztül megfeszített figyelemmel kereste honnan szivároghat a víz de semmit nem talált. Felhívták Papát és a kivitelezőt, de nem lettek okosabbak. A vizet feltörölték ahogy tudták, majd holdfényben átsétáltak a kikötőhöz. Egy darabig nézték a csendben sikló vitorlásokat, aztán nekigyürkőztek a nemes feladatnak, minél tökéletesebb harmóniában eggyé válni Badacsony leglényegibb részével. A kis parti borozóban Titusz és Pati kényelmesen átadták magukat a kihívásnak. Gyakorlatilag végigitták a régió borkínálatát, egydecis pohárkákkal váltogatva. Pati az édessel kezdte, Titusz szárazat ivott, félúton a félédesnél találkoztak. Jókedvűen, egymás kezét fogva gyalogoltak haza a sötétben. Otthon Pati újra feltörölte a fürdőben meggyűlő vizet, Titusz mosakodott. Fogmosás közben jópár deci borral a fejében, rápillantott a melegvíz bekötő csapjára, kézzel húzott rajta kettőt, majd rájött hogy a vízszivárgás fél napja fennálló problémáját ezzel ügyesen meg is oldotta.
Pati korán reggel arra ébredt, hogy a földönalvástól nyűgös Titusz lehúzza róla a közös takaróként szolgáló hálózsákot. Pati közelebb bújt a fiúhoz, belesimult szeretgető ölelésébe. Lassan kényelmesen ébredeztek. Miután felkeltek, a nyújtózkodó Pati első útja a fehérre mázolt ablakhoz vezetett, szélesre tárta és kihajolt rajta. Friss levegő, madárcsicsergés, hívó harangszó töltötte be a szobát. Az ablak alatt egy rózsabokor virágzott, az ablakon egy kisebb fa ágai kandikáltak be. Titusz Pati háta mögé állva ölelgette a pizsamás Patit. Beszélgetni kezdtek.
-Titusz: Képzeld Pati, Dorisz azt mondta, hogy ez az ablak mellett itt fagyöngy;
-Pati: Komolyan? Tudod mit kell csinálni a fagyöngy alatt?
-Mit? - érdeklődött Titusz.
-Pati: A hagyomány szerint ha egy fiú meg egy lány újévkor megcsókolják egymást a fagyöngy alatt, akkor még abban az évben összeházasodnak...
-Titusz: És biztos hogy ezt újévkor kell csinálni?
-Hát nem tudom, lehet,hogy Karácsonykor -bizonytalanodott el Pati.
-Akkor itt a fagyöngy alatt most megkérdezlek leszel -e a feleségem? - ölelte meg Titusz Patit és egy gyűrűt dugott az orra alá....
Pati megfordult Titusz nyakába ugrott, eszeveszetten ölelgette őt és könnyes szemmel suttogta a fülébe: "Tituszkám, az összes gyerekünk, unokánk és dédunokánk tudni fogja, hogy ennél az ablaknál kérted meg a kezemet...."
Pati gyönyörűséges gyűrűt kapott. Azonnal felhúzta és fel-alá táncikált a szobában. Az igazsághoz tartozik, hogy Titusz és Pati régesrég tudják,hogy együtt fogják leélni az életüket, de ezt az egész lánykérést Titusz nagyon tökéletesen kitalálta. Patinak sokat jelentett, hogy a nagy családi fészeknek épülő kis házban mondta ki Titusz közös életük nagy döntését, teljes bizonyossággal érezte, hogy a kis ház sokat látott öreg falai is velük örülnek.
Az eljegyzési reggeli előző napi túrós batyu volt ásványvízzel, az eljegyzési ebéd pedig gulyásleves műanyag tálkában és lekváros palacsinta persze a fröccs, tejeskávé kombóval. Nem, Titusz és Pati igazán nem csináltak nagy ügyet a dologból. A napot a strandon töltötték, úsztak, pihentek, Pati beszélt, Titusz hallgatta ahogy ezt mindig is szokták. Pati meg akarta mutatni a gyűrűjét a lángosos néninek, a nyugágyat áruló fiúnak, és a pocakos napozó bácsinak, Titusz erről mind lebeszélte őt. Korán indultak vissza Pestre Suzival, mert Titusz szeret vasárnap délután már otthon lenni. A délutáni nap telibe kapta őket az autópályán, Suzi belsejében 40 fok volt. Pati kilógatta a lábát az ablakon és a menyasszonyi ruháját tervezgette, Titusz a forróságtól remegő levegőben az útra koncentrált és azon gondolkozott, van-e otthon hideg sör a hűtőben?
Az eljegyzést Pati családjának még aznap elmondták. Váratlanul betoppanva vittek fel egy üveg badacsonyi szürkebarátot Pati szüleihez és csak koccintáskor mondták el mit ünnepelnek. Papa alsónadrágban volt a délutáni sziesztájából ébredve, Doris a kedvenc "kivert kutya vagyok" feliratú leharcolt polóját viselte. A bejelentést izgatottan és nagy nagy örömmel fogadták. Mindketten büszkék Patira, hogy Titusz személyében ilyen tökéletes vőlegénye van.
Titusz családjánál a bejelentést Pati teljesen Tituszra bízta. Titusz három héttel később Jászberény felé vezetve említette meg a hírt az Anyukájának, aki persze szintén örült.
Az esküvő vagy csendes, kétszemélyes lesz, vagy közel száz fős, hajnalig tartó, bulizós. Titusz és Pati még nem döntöttek...
