Hétfő reggel Pati arra ébredt, hogy Titusz és Levi a nappaliban reggeli tornáznak. Reggeli után Levi tőle szokatlan nyugalommal visszaheveredett az ágyába, a plafont bámulva dudorászott. Pati összepakolta a napi kaját, Titusz elindult dolgozni, Levi az ágyban feküdt. Pati reggeli zenét tett be, kedvesen noszogatta őt, Levi sztoikus nyugalma azonban nem változott, az idő pedig telt. Pati elmagyarázta a kis daginak, hogy késésben vannak, készülni kell, kikészítette a ruháit és lelkére kötötte, hogy mire ő -mármint Pati - kijön a fürdőből, addigra öltözzön fel. ( " Ó de naív vagy!" - mondta erre pár órával később Pati kipróbált anyuka kolléganője és felkacagott - "Ó de naív vagy!" ) Mikor Pati elkezdett öltözni, Levi még mindig az ágyban feküdt, énekelgetett, úgy tett, mintha Pati nem létezne. Pati villámgyorsan magára kapkodta a ruháit, konstatálta, hogy a reggeli megbeszélést lekéste, majd Levi felé indult. A kicsi édes mosollyal kipattant az ágyból ( tényleg nagyon édesen tud mosolyogni!) "kakálni kell" közölte, helyet foglalt a WC-n, majd még kikiabált: "Miattad fogok elkésni az oviból!" Pati legszívesebben üvöltve lerángatta volna a WC-ről, de tudta, hogy a kakilásba nem szabad beleszólni, a pszichológia szerint ha a gyereket nem engeded sz@rni, defektes felnőtt lesz belőle. Így hát Levi derűsen és békében kulázott, Pati pedig a nappali díványán a körmét rágva próbálta megfogalmazni mit fog mondani a főnökének ha egyszer beér. Mikor végre eljutottak az öltözködésig, Levi átváltott Pinokkióba. Gyakorló szülők tudják mit jelent ez, Pati most ismerte meg a módszert, Levi kimerevített végtagokkal állt ellen az öltöztetés műveletének, igen eredményesen. Egy órás késéssel indultak, útközben Levi úgy vánszorgott, mint akiből minden erőt kiszívtak. Nyoma sem volt az előző napi tomboló energiának, Levi sápadt arcocskája, karikás szemei, erőtlen mozdulatai ( 10 órát aludt amúgy), egy kizsigerelt óvodás szenvedéseiről tanúskodtak.
Pati nemcsak a reggeli megbeszélést, hanem az első csoportos foglalkozást is lekéste. Egy pohár kávéval a kezében, a főnöke szeme elől eltűnve, összegezte az elmúlt két nap tapasztalatait.
1. A gyerek nem felnőtt. Épp ezért minden észérv, racionális gondolatmenet, győzködés nem jelent nekik semmit. SEMMIT! Ők nem így gondolkoznak. Titusz ennek pont az ellenkezőjét állítja. Szerinte Levi az elmúlt két napban átgondoltan és következetesen kereste Pati határait. Titusz amúgy a hétvége folyamán végig jól szórakozott a kicsivel, fogócskáztak, játszottak, bújócskáztak. Titusz meg is fogalmazta, hogy ebben a történetben ő akar lenni a jó zsaru, Pati játssza csak a hálátlanabb rossz zsaru szerepét.
2. A harminc év alatt átgondolt, kicsiszolt, következetes nevelési elveidet egy négyéves 24 óra alatt porrá zúzza és ragyogó mosollyal ugrál a romokon. A nevelési elvek egy négyévessel szemben krízisszituációban nem érnek semmit. SEMMIT!
3. Aki szülő akar lenni az rendelkezzen egy teknősbéka nyugalmával és a Mindenható szeretetével. Vagy legalább próbálja meg. Anélkül esélytelen.
Ily módon megvilágosodva Pati délután háromkor megérkezett az oviba. Levi a csendespihenőt maximálisan kihasználva édesen aludt. Mikor felébredt, álmos arcocskával mosolyogva elköszönt az óvónéniktől, ásítozva kibotorkált a teremből, becsukta maga mögött az ajtót, ránézett Patira és kiabálni kezdett:
- " Nem szeretlek! Nem szeretem Tituszt sem! Nem akarok hozzátok hazamenni! Azt akarom h. Anya és Apa jöjjön értem!" - az üvöltözés hüppögésbe fulladt.
- "Miért nem szeretsz?" - simogatta meg Pati a kis dagi fejét.
- " Azért mert nem veszel nekem nyalókát a büfében!" - vágta ki a kicsi a tromfot.
Pati eddigre azonban átkonvertálta az agyát. Úgy érezte egy egész óvodáscsoportot képes lenne hazavinni. Angyali nyugalommal átöltöztette Pinokkió - Levit és szívében békével húzta maga után öt emeletnyi lépcsősoron át Rongylábbaba - Levit, az aulában pedig minden elvét feladva vett egy 50 HUF-os gusztustalan, egészségtelen, ragacsos, cukros nyalókát! Innentől fogva minden megváltozott - írná Pati ha ez egy mese lenne, de a Titusz és Pati nem mese hanem maga az élet. Nem, semmi nem változott meg. Titusz, Pati és a kis dagi sokat rohangáltak, játszótereztek, vásároltak piacon, sütöttek epres - csokis gombócot, ettek sültkrumplit vaníliafagyival, locsoltak virágot, kerestek tündérkavicsokat, fürödtek ruhában, meséltek egymás mellett heverve és közben küzdöttek, sokat küzdöttek. Pati úgy érzi sokat fog még tanulni az Élet Iskolájában, de azt az osztályt, ahol Levi az osztályfőnök, kijárta. Levinek hiányoztak a szülei. Titusz sokat játszott, nyugalommal állta a kisebb-nagyobb viharokat és mindig kellő pillanatban ölelte át Patit. Ő azt tette amit már az első percben eldöntött, hogy tenni fog: ebben a történetben ő volt a jó zsaru.
