2016. május 19-22.
Az elmúlt héten Titusz és Pati horgász hétvégére mentek Tituval és Félixszel a Kőrösre. Ez volt az első nagy hosszú hétvégés bevetés a két kicsivel. Titusz és Pati csomagolt, pakolt, táskákat, dobozokat, zacskókat hurcolászott, gyerekeket pakolt kocsiból ki és be, hányást takarított, idegen terepen végezte a napi rutint, etetett, itatott, pelenkázott, büfiztetett, vetkőztetett, öltöztetett fürdetett, altatott, csúszdázott, hintázott. Hurcolászták Félixet, rohangáltak Tit után és próbálták őt megóvni attól, hogy beleessen a Kőrösbe, a medencébe, a jakuzziba, hogy lepottyanjon a létráról, hogy megrázza a folyton kapcsolgatott lámpa a szobában, a kertben, a stégen, hogy megcsípje a méhecske, akivel kis Tit "hangya,hangya" kiáltással próbált összebarátkozni. Titusz és Tit vízibicikliztek a Kőrösön, Pati és Félix kettesben sétálgattak a békés szántóföldek mellett kanyargó ösvényen. Ittak meggysört a barátaikkal, ettek pörköltet bográcsból és sokat beszélgettek. Pati esténként a mindig zűrös altatások közepe táján rendszeresen kicsit kétségbeesett és feltette a kérdést nem lenne-e jobb nagyszabású programok nélkül egyszerűen csak otthon lenni. Aztán harmadik nap délutánján egy teljes negyedórán keresztül Titu és Félix egyszerre aludtak. Titusz és Pati kiültek a Kőrös partra nézték a csendesen hömpölygő vizet, a táncoló napsugarakat, a sokszínű hangos madársereget a felvetődő halakat. Pati mélyet sóhajtott és Tituszhoz bújt. Körülfonta és megerősítette őket a béke.
