Pati hajnalban ébredt. Kinn szakadt az őszi eső, hangosan verte az ablakot, Pati hasában pedig megmoccant a kis élet és jólesően fordult egyet. Pati nem tudta eldönteni, hogy a természet kintről vagy bentről jövő üzenete ébresztette-e fel, mindenesetre elmosolyodva megsimogatta a hasát, majd naívan és eredménytelenül megpróbált visszaaludni. Hiába. A reggelt végérvényesen elindító, első nyugtalanító gondolat ami az agyába tolakodott, a tegnap este száradni kitett szőnyegeket járta körül. Pati és Anyukája előző nap merészen mosógépbe tette Titusz, nagymamájától örökölt, kézzel készített rongyszőnyegeit, amiket természetesen mosás végére alaposan megszaggatott a forgótárcsa. Nem volt okos ötlet, ezeket a szőnyegeket patakban térdelve, kövekkel súrolva kellett volna kitisztítani, vagy szikrázó napsütésben hóval átdörgölni, vagy valami egyéb földanyás biomódszert választani, a városi Pati, városi Anyukájával együtt azonban a legjobbakat remélve a legegyszerűbb megoldást mellett döntött. Titusz morogva szedte ki este a víztől súlyos szőnyegeket a gépből, majd Pati tanácsára a gangra terítette őket száradni, miközben morcosan megjósolta éjjelre, a felhőszakadással az országba törő hidegfrontot. Titusznak lett igaza - gondolta Pati aggódós énje, az eső összekoszolja a tiszta szőnyegeket, fölösleges volt kimosni és ezzel félig megsemmisíteni őket. Pati szusszantott egyet és felkelt. Megszokta már ezeket a hajnali ébredéseket, mint a várandóság velejáróját. Hónapok óta órákat töltött ébren éjszakánként, evett, filmet nézett, forgolódott, küzdött a gondolataival és amikor már nagyon unatkozott hangosan sóhajtozott, hátha Titusz egy erőt adó ölelés erejéig megébred. Pati ezen a reggelen villanyt sem gyújtott. Egy bögre forró teával a kezében a nappaliban álló heveder sarkába kuporodott és kibámult a szakadó esőbe. Tétova és morcos gondolatait vidám rúgások szakították félbe. Kicsi Titusz sem tudott aludni...
Pati kicsi Tit első rezzenését már egy jó hónappal korábban 13 hetesen megérezte. Éppen Balatonra tartottak, már látszott a távolban az ismerős hegyóriás, mikor megmoccant Pati hasa. Pati szélesen elmosolyodott de még sokáig nem szólt senkinek -Tituszon kívül- az egyre sűrűsödő moccanásokról, nem akarata végighallgatni azt, amit aztán mégis oly sokszor hallott később. Vagyis, hogy milyen furcsa, hogy Pati ezt már ilyen korán érzi, hiszen a baba még nagyon kicsi, Pati pedig elsőszülő kismama. Pati nem vitatkozott a szkeptikusokkal, de biztos volt a dolgában. Mikor kislány volt, és Anyukája a testvéreit hordozta pocakjában, Pati gyakran szorította kezét Anya domborodó hasára, hogy érezze a benn növekvő baba rúgásait. Patiban ez a régi emlék éledt fel, azt érezte most belülről, amit akkor kislányként kívűlről érzett. Kicsi Tit ezekben a hetekben pedig rohamosan nőtt és egyre erősebben mozdult, bukfencezett, sőt a lábacskáit is próbálgatni kezdte. Hamar megmutatta Anyukájának azt is hogyan tudnak kapcsolatot teremteni. Egyik délelőtt Pati a körzeti orvos várótermében ült egyedül, a táppénzes papírjára várakozott. Az előtte lévő idős bácsi hosszasan benn időzött, Pati kényelmesen elhelyezkedett a széken, hátradőlt, a pocakját simogatta. Csend volt, a nap besütött az ablakon és vidáman táncolt a behajló gesztenyefa zöld levelei között. Pati befelé figyelt. Nagyon boldog vagyok Veled kicsi Titusz - súgta a babának. Kicsi Tit mindent értett, táncra perdült Pati pocakjában és megcirógatta belülről Anyukája hasát. Pati addig nem érezte őt ennyire határozottan, könnybe lábadt a szeme, ahogy megértette a kisfiú gyors válaszát. Innentől fogva Pati egyre jobban kiismerte a baba szokásait. Rájött hogy kis Tit -akárcsak az Apukája - szereti a nyugalmat, az otthon csöndben üldögélést a borostyános ablak alatti kicsi heverőn, valamint - akárcsak az Anyukája - szeret csokit enni, sokáig aludni, meleg vízben hosszan fürdeni és késő éjszakáig fenn maradni . Kis Tit szereti továbbá a Budapest Éjjel-Nappalt nézni, mindig vidámakat rúg mikor Pati elégedett sóhajjal elnyújtozik a képernyő előtt, hogy kedvenc agymosott sorozatát nézze, Titusz nagy bosszúságára, aki fel van háborodva azon, hogy a baba már négy hónapos korában realityn nevelődik Épp ezért Titusz -miután lopva, Pati háta mögött állva szintén végignézi az aktuális izgalmakat - sosem mulasztja el bekapcsolni Mozart egész estés baby relax válogatását, hogy kis Tit kicsiny agysejtjeiből kimossa a szennyet és helyette művészettel töltse tele. A kisfiú igen gyorsan határozottan különbséget tett a szülei között is. Mikor Pati simogatta, vidámakat bukfencezett, nagyokat rúgott, ide-oda cikázott, ellenben ha Titusz tette oda a kezét Pati hasára, a kicsi mindig békésen Apukája keze alá gömbölyödött és csak egész aprókat moccant.
Persze voltak Patinak és a babának nehezebb, feldolgozandó élményei is, amikor megtört közöttük az összhang.
Egy hétvégi reggelen Titusz és Pati vidáman, egymást szeretgetve ébredtek. Vidékre készülődtek, Titusz szülőfalujába, Pati nagyon szeretett ott lenni. Pati már a konyhában tett-vett, készítette a korai reggelit, mikor Titusz aggódva hívta őt vissza a hálóba. Pati helyén a lepedőn egy nagy vizes folt éktelenkedett. Pati persze megijedt és sírni kezdett. Azóta a félelmetes pécsi hétvége óta bármennyire is próbálta leküzdeni, szüntelenül aggódott. Most is szélsebesen rohant át agyán a legrosszabb lehetőség, a vizes folt éjszaka elfolyt magzatvizet jelent! Titusz, a nyugodt, csöndes Titusz próbálta a zokogó Patit megnyugtatni, de mikor orvosuk telefonon keresztül az ügyelet meglátogatását javasolta, ő sem tiltakozott. Így hát Titusz és Pati vidám hétvégi kirándulás helyett kórházba indultak. Kicsi Tit is megérezte, hogy vmi nem stimmel, a nyugodt reggel izgatott rohangálásba csapott át, amit ugye ő nagyon nem szeretett, és mivel Pati az idegességtől egy falatot sem tudott lenyelni,ezért kicsi még reggelit sem kapott. Mire a kórházba értek, Pati egy dologra koncentrált csak, hogy minél hamarabb megtudja jól van-e a baba. Nem készült fel lélekben a rá váró fájdalmas vizsgálatra, így a vizsgálóágyon fekve meglepetésként érte az orvosi műszer okozta éles, hosszan tartó fájdalom. Leizzadt, a szíve szélsebesen dobogni kezdett, félt, Titusz aggódva figyelte őt. Kicsi Tit pedig, aki az Anyukája minden rezdülésével együtt élt, menekülni kezdett. Pati még soha nem érezte ilyen intenzíven kisfia mozgásait. A baba Pati hasának legtávolabbi szegletében kétségbeesetten rúgkapált, mintha ki akarna törni Anyukája hasából, egyenesen a szíve felé. Patinak könnyek gyűltek a szemében annyira sajnálta a kis apróságot, akit éppoly váratlanul ért nyugodt békéjük megzavarása, mint Patit. Az orvos közben végzett a vizsgálattal, mindent rendben talált. A fájdalom megszűnt, Pati megnyugodott. Kicsi Tit azonban megsértődött. A soron következő ultrahangon cseppet sem volt hajlandó együttműködni. Vadul ide-oda úszkált, majd mikor rájött hogy az ultrahangfej mindenhol megtalálja, bekucorodott Pati pocakjának a csücskébe és szorosan összehúzta magát. Pati még sosem látta őt ilyennek. Eddig minden vizsgálat, amire előre készültek, nyugodtan folyt, kicsi Tit békésen elnyúlt Pati pocakjában, gyönyörűen megmutatva minden kicsi porcikáját, most azonban mind a 20 centis, 20 dekás valójával világosan Patiék értésére adta, elege van. A délelőtti kaland pozitívan zárult, az orvos hosszú vizsgálódás után megnyugtatóan kijelentette, semmi bajt nem talál. A vizes folt talányára nem született válasz, mivel Pati sértődötten visszautasította Titusz és az orvos egybehangzó pasis feltételezését, miszerint Pati éjszaka maga alá pisilt. Pati megbizonyosodott arról, amit már eddig is egyre erősebben sejtett, kisbabájuk mindent tud és mindent ért ami körülöttük történik, egy tökéletes kicsi ember növekszik a hasában. Mikor hazaértek Pati simogatása és Titusz megnyugtató dörmögése ellenére a kisfiú még sokáig nyugtalanul úszkált ide-oda. Pati végül egy nagy szelet csokival békítette őt meg.
