2011.június
Ezt a posztot Pati kitépett füzetlapokra firkantotta le egy - a jelen pillanatban hihetetlenül messzinek tűnő - forró nyári napon a Balaton parton heverve. Most megpróbálja kiböngészni és digitalizált formába önteni az egyre halványodó, sebtében egymásra hányt sorokat.
Persze idén is Fishing on Orfű! ( Aki igy hirtelen nem tudja miről van szó, az olvassa el előbb a Titusz és Pati fesztiválozik c. posztot.) Indulás előtti éjszaka Patin kitört a menetrendszerinti hólyaggyulladás, a tünetekre Pati jobb ha nem tér ki, legyen elég annyi, hogy egész éjjel egyetlen percet sem aludt, reggelre már sápadt volt a fájdalomtól és a kimerültségtől. A frissen, kipihenten és az orfűi várvavárt három napra készen ébredő Titusz sajnálkozva, de realistán felajánlotta Patinak hogy maradjon otthon (mármint Pati egyedül), Pati pedig fekve zokogta (felállni nem tudott), hogy pontosan egy éve vár a FOO-ra, ha kell húgycső nélkül is elindul fesztiválozni. Igy hát Titusz összecsomagolt (Pati helyett is), Pati pedig feltúrta Titusz gondosan összeválogatott házipatikáját és nyolcvanéveseket megszégyenitő rutinnal hatalmas gyógyszermennyiséggel szerelte fel magát minden eshetőségre felkészülendő. A lefelé út meglehetősen nehéz volt Pati (és Titusz) számára (is), a részleteket hagyjuk is, régen volt. Délutánra Pati az orfűi kisház teraszán szépirodalmat olvasva lábadozott, Titusz pedig az út hajlásában meghúzódó kis kocsmában készülődött az estére. Alkonyatkor Pati is erőre kapott és elindult a fesztivál területére. A kapu előtt a sor a tóig kigyózott (hosszú i továbbra sincs a billentyűzeten), Patit megcsapta a naptej, a viz, a lángos és a sör összekeveredő és utánozhatatlan szaga és beleborzongott az örömbe, a Fishing on Orfű elkezdődött!!
Titusz és Pati kézen fogva bóklászott koncertről koncertre, kávéztak a napsütötte domboldalon fekve, fröccsöt ittak sörpadokon ücsörögve, dugig tömött sátorból nézték a szakadó esőt és a sűrűn csapkodó villámokat, hajnalig ugráltak a Jager sátorban és kora reggel gyalogolták végig az ismerős hosszú utat hazáig, miután Titusz sikertelenül győzködte Orfű egyetlen taxisát, hogy a viteldij feléért is megérné neki hazavinni őket. Titusz és Pati átmentek a tó túlsó oldalára is, kemencében sült gyümölcsös lepényt ettek,megnézték a falu hárompadsoros cseppnyi templomát, csendben ülve bámulták a széltől borzolt tó vizét és Pati összeveszett a húgával azon, hogy milyen érzés lehet örökbefogadottnak lenni. Este Pati és a húga az első sorban ugrált Quimby koncerten, Pati sötétben és többezres tömegben megtalálta és összeölelgette a legjobb barátnőjét, elénekelte, hogy most múlik pontosan, mert Kiss Tibi kérte és meghatódott a két ötévesen, akik a szüleik nyakában ülve őrjöngték végig a koncertet. Titusz hálás volt a Quimbynek, hogy Pati nyugton van néhány óráig, mikor Pati késő éjjel megtalálta őt, a fáradt kis Tit épp elmulaszthatatlanul csuklott. Aznap elveiket feladva taxival mentek haza. Az utolsó nap délutánjának nagy részét Pati Titusz ölében fekve, a nagyszinpad koncertjeit hallgatva, dudorászva, álmodozva töltötte. Kiscsillag koncertre Titusz is lement Patival és a húgával a tömeg sűrűjébe, amig a két csaj megállás nélkül ugrált és sikoltozott, Titusz nyugodtan állt a hullámzó tömegben és a sörét iszogatta, egészen a zárószámig, akkor ő is beállt a buliba és magasan a tömeg fölé dobálta az izgatott Patit ( nem, nem Pati a nagyon sovány, Titusz a nagyon erős). A fesztivál végére olyan hideg lett, hogy a lehelet is látszott. Titusz meg akarta várni az utolsó koncertet, a hólyaggyulladással küzdő Pati pedig vmi különös logika folytán úgy döntött befekszik a magukkal vitt egyrétegű kis tescos sátorba, ott melegebb lesz. Fél órával később Pati jéggé fagyva, vese nélkül mászott elő. A szinpad előtt álló Titusz végignézett a vacogó Patin és lilaszájú húgán, a fesztivált záró együttes pont belekezdett az első számba. Titusz döntött. Összepakolta a cuccokat, kocsiba rakta a két csajt és negyedóra múlva már otthon a meleg ágyban ölelte magához az átfázott Patit. Pati pontosan az ilyen dolgok miatt szereti annyira az ő Tituszát...
Végezetül pedig néhány sor üzenetként a világhirű Orfűről mindenkinek:
"Ajjajjaj egy levelet felkapott a vihar,
Ajjajjaj, ajjajjaj lehet a szivben is zivatar,
Tudom szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan;
Minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban..." (Quimby)
