2016. június 1.
...és végre nyár van. Pati nagyon élvezi a régóta várt jóidőt. Titusz és Pati sokat bóklásznak a környéken a kicsikkel. Tit cicák után kutat az Orfi kertjének árnyas bokrai alatt, halakra vadászik a közeli kis park liliomvirágos tavacskájának vízében, fáradhatatlanul ugrál a játszótéren, vágyakozva nézi a Lukács medencéjében vízilabdázó fiúkat, köveket dobál a meztelennénis szökőkút vízébe és lelkesen utazik csak úgy, cél nélkül a frissen átadott villamosokon. Félix szeret Patihoz bújva sétálni. Egészen belesimul a hordozó mélyébe, de nem alszik ám, kíváncsian pislog kifelé. Pati sokszor indul vele kettesben bolyongós, egymásra figyelős csavargásokra.
Pati elkezdett futni. Szabadnak érzi magát az aludni nem tudó hajnalokon, amikor a lakásból kilépve megcsapja a közeli Duna friss illata, a feszültséget kiadós, mozgásra vágyós, félórákra elszökős délutánokon, a csendes alkonyokon, amikor a lemenő nap fénye békét sugároz.
Titusz teleültette a kertet virágokkal. Amíg ő kicsi Tit lelkes segítségével füvet nyír, földet lapátol, ágakat metsz, cserepeket rendez, addig Pati Félixet ringatja vagy a kerti asztalkán rajzolgat az elmaradhatatlan kávés bögrével a keze ügyében.
