Pati ugyebár pont egy évvel ezelőtt költözött át saját egyszobás kis lakásából Titusz hasonló egyszobásába. A saját addigi kis otthonát felszámolta, a holmijai egy részét bezsúfolta Tituszhoz, másik részét átvitte a szüleihez. Pati elhagyott lakását a szülei eladták, Pati meg is siratta ahogy kell. Titusz minden szeretetével körülvette Patit, kis lakását minden módon igyekezett úgy alakítani, hogy ezentúl Pati otthona is legyen és lassan Pati is beleszokott az új helyzetbe.
Egy álmos télvégi estén amíg Pati a matracon szunyókált, Titusz - akinek munkaköri leírásába tartozik, hogy gondolkozzon néha - a neten keresgélt, majd odaszólt a félálomban heverő Patinak, hogy tekintve az ingatlanpiac történelmi mély zuhanását, most kellene lakást keresni fészekrakás céljából. Patinak felpattant a szeme és leesett az álla. Egyrészt mert Titusz még soha nem jelentette ki ennyire határozottan, hogy fészket akar rakni - juhéé - másrészt mert Pati anyagi helyzetüket ismerve úgy számított, hogy majdani fiókáit az egyszobásba fogja tojni, valahova a galéria alatti sarokba. Titusz, Pati aggodalmaira nagyvonalúan kijelentette, több hete kalkulál és számol és arra jutott, ha mindketten nyugdíjaskorukig egy húszéves töretlen lendületével dolgoznak, akkor pont visszatudják fizetni azt a hitelt amit most vesznek fel.
Az ezt követő heteket Titusz és Pati lázas lakáskereséssel töltötte. Hosszú órákat, napokat és éjszakákat töltöttek a számítógép előtt és lakások százait nézték meg virtuálisan. Lassan kristályosodott ki bennük milyen lakásra vágynak. Legyen napos és csendes, legyen a közelben zöld, ugyanakkor legyen frekventált, közlekedés szempontjából ideális helyen. Legyen alacsony a rezsije, praktikus a beosztása, legyen egyedi, téglafalú, ne kelljen túlzottan felújítani, lehessen ingyenesen parkolni az utcában és persze ne lépje túl azt a szigorú felső értékhatárt, melyet Titusz húzott meg. A kemény szűrőn átcsusszanó lakásokat Pati nézte meg, számszerint legalább harmincat, úgy egyeztek meg Titusz csak azokba a lakásokba megy el, amiket Pati arra érdemesnek talál. (Ez félév alatt két esetben fordult elő.) Patinak hamarosan saját ingatlanügynöke is lett, aki szegény folyamatosan próbálta Titusz és Pati igényeit kielégíteni, sikertelenül. Pati nagyon élvezte ezt az időszakot. Nagyon menő dolog egy beszélgetést így félbeszakítani: "Ne haragudj, az ingatlanügynököm keres, muszáj felvennem..." Tavasz végére Titusz és Pati eljutott oda, hogy olyan lakás amilyet ők keresnek nincsen és lakásvásárlási lázuk alábbhagyott. Titusz egyre gyakrabban mondta esténként, hogy jól elférnek szeretett kis egyszobásában is és Pati is egyre kelletlenebbül vette fel lassan türelmét vesztett ingatlanügynöke telefonjait.
Egy kora nyári délelőtt ismét az ügynök számát jelezte Pati telefonja. A fiú egy új lakásba akarta mindenáron Patit elvinni. Pati a lakást már látta neten, nem tetszett neki, azonban nem volt ereje a buzgó ingatlanost lerázni, megbeszélték, hogy másnap elmennek megnézni. Huszonnégy órával később Titusz a következő sms-t kapta Patitól: "Tituszkám megtaláltam az otthonunkat!!" A kis lakásba Pati azonnal beleszeretett. Villamostól, metrótól pár percre, a város egyik legforgalmasabb útkereszteződésében álló ház mélyén bújt meg, előtte kis kert, minden ablakát befutotta a borostyán, a szobákba behallatszott a madárfütty. Pati nem is gondolta, hogy ilyen kis fészek létezik a város közepén, az ára normális volt és alkudható, innentől Patit más nem is érdekelte. A kis lakás - PATI KIS LAKÁSA- körül hatalmas volt az érdeklődés, naponta négyen - öten mentek megnézni, Patinak nem volt vesztegetni való ideje. Másnap délután már Titusszal együtt járták a szobákat, Titusz azonban egy cseppet sem volt elragadtatva. Az igazsághoz tartozik, hogy a lakás meglehetősen elhanyagolt képet mutatott, a falak leírhatatlan árnyalatú zöldre voltak festve, a berendezés jellege is távol állt Titusz és Pati ízlésétől és Titusz kezdetben csak ezeket a hiányosságokat látta. Pati figyelmét ezzel ellentétben az ablakon bekandikáló borostyán kötötte le, gondolatban már azon töprengett melyik alá helyezze Titusz kedvenc gondolkodó kanapéját. Kemény öt nap következett Titusz és Pati számára. Patinak nagyon tetszett, Titusznak is, de nem annyira. Titusz legfőbb ellenvetése szerint a lakás sötét volt, ezért elmentek délelőtt is megnézni, a nap beragyogott az ablakon, Titusz a száját húzta. Erre Pati is elbizonytalanodott, azt mondta hagyják az egészet, ekkor viszont váratlanul Titusz kezdett el érvelni mellette. Váltakozó álláspontok, érvek és ellenérvek feszültségében jutottak el Tituszék hétfő estig, a válaszadás utolsó időpontjáig. Pati ekkor már leakarta mondani a projektet, amikor Titusz kimondta kapcsolatuk eddigi leggyönyörűbb mondatát: "Pati értsd meg, ezt a lakást magamnak nem venném meg, de már nem magamnak keresünk, hanem NEKÜNK. Már nem az ÉN-ről van szó, már MI vagyunk." Meg kell bolondulni, Pati végképp elbizonytalanodott és huszonnégy óra haladékot kért az ingatlanirodától. Kedd du ismét elmentek megnézni, negyedszer is. Ez alkalommal Pati elhívta a nővérét is, akinek hihetetlen jó érzéke van a lakberendezéshez, ám a lelkére kötötte, hogy Tituszt ne befolyásolja a véleményével. Az ingatlaniroda zárása - a végső válaszadás lehetősége - előtt egy órával Titusz és Pati a kis lakás nappalijának közepén állva arról vitatkoztak vajon a délelőtt besütő nap elegendő fénymennyiséget fog-e biztosítani a világosságigényes Titusz számára. Az eszmecserét hallgató tulajdonos a maga középkorú bölcsességével felhívta Titusz és Pati figyelmét arra, hogy a napsugarak dőlésszöge helyett a rohadó nyílászárók és a töredező parketta állapotát kellene felmérniük a későbbi csalódások elkerülése végett de Titusz és Pati csak legyintettek rá. A lakásból döntés nélkül indultak el. A lépcsőházban Patit berángatta a nővére egy sarokba és izgatottan hadarta neki: "Pati hülyék vagytok ha nem veszitek meg, borostyán van az ablak körül, érted, BOROSTYÁN!!! A hibbantság génje ugye, amiről már beszéltünk egy párszor.
Az ingatlanirodáig tízperc volt az út. Érvek -ellenérvek oda-vissza, Titusz és Pati egymás kezét szorosan fogva tépelődött. A jövendő otthonukról volt szó. Az ingatlaniroda előtt Titusz megállt, mély levegőt vett, majd belépett, helyett foglalt és határozottan azt mondta: "Szeretnénk a lakást megvenni..."
Folytatás következik...
