2010. június 17.-20.
Még havas és hideg tél volt, mikor Titusz és barátai már javában az orfűi fesztiválról ábrándoztak. Pati kezdetben még a fesztivál nevét sem értette teljesen pontosan és a szíve mélyén nem is volt túl lelkes. Pati nem az a tipikus sátorbahányós, sárbancsúszdázós partyarc, húzta a száját, de Titusz előtt nem mutatta. Azonban ahogy lassan-lassan kitavaszodott, Titusz lelkesedése Patira is átragadt. A fesztivál valahol abban a budaörsi parkolóban kezdődött el, ahol Titusz és Pati egy gyors és hatékony bevásárlás után letelepedett a fűbe. Lustán elhevertek a meleg földön, napoztak, olvadt krémsajtot ettek sajtos kiflivel és várták kevésbé hatékony barátaikat. A hosszú úton Titusz navigált. Ezt az utat Titusz szervezte, Pati csak besegített neki. Titusz már hónapokkal hamarabb lefoglalta a szállást kilenc főre, interneten megrendelte, kifizette és kinyomtatta a fesztiváljegyeket és talált a térképen egy kis félreeső útszakaszt, ami letért az autópályáról és zöld fűtől hullámzó dombok között kanyarogva, harminc kilométerrel lerövidítette a távot.
A fesztivál tökéletes helyen volt. Titusz és Pati néztek naplementét a tóparton, bejárták a színpadokat,hallgatták az együtteseket dombon ülve, söröspultnak támaszkodva,egymás ölében feküdve és sorban álltak háromnegyed órát, mert Pati nagyon nagyon szeretett volna házi csipszet enni. Pati sokat énekelt, Titusz sokat ivott. Titusz megmutatta Patinak hogyan bukik le a Hold a felhők mögé, Pati meghatódott. Titusz ráöntött egy korsó sört Patira. Pati ivott fényt. Titusz és Pati táncoltak karaokera, vb-t néztek kivetítőn, csúszkáltak sárban, hancúroztak sátorban és éjszaka közepén bőrig áztak. Titusz és Pati szállása messze volt a fesztiváltól, éjszakánként, hajnalonként jó félórát sétáltak az alvó falun keresztül hazáig. Ezeken a hazafele utakon Pati szeretett jól kilépni mert mindig félt egy kicsit maga sem tudta megmondani miért, rossz érzések bujkáltak benne. Ellenben Titusszal, aki nagyon élvezte a sétákat. Ilyenkorra már mindig emelkedett hangulatba került és a nyugtalan Pati hiába rángatta. Titusz önfeledten andalgott, hosszú-hosszú percekig állt a tóparton és kíváncsian figyelte, ahogy a villámok megállás nélkül csapkodnak a környező hegyoldalba (szegény kis városi Pati itt nagyon félt), fejest akart ugrani egy lánccal elkerített kert mélyén csobogó patakba ( Pati lebeszélte ), be akarta csalogatni Patit a sötét erdőbe szerelmeskedni ( Pati ellenállt), virágot szedett az út menti ágyásból Patinak ( Pati rosszallóan nézett, de nagyon örült), elmagyarázta, hogy a vasajtó mögött örjöngve ugató bikanagyságú kuvasz szeretetre vágyik és elindult, hogy megsimogassa ( Pati itt elkezdett hisztizni) és a holdfényben meggyet keresgélt az útszéli fán, hogy a morcos Pati fülére aggassa.
Reggelenként miközben a kertben sütkérezve, órák hosszat ettek a barátaikkal, Pati ezeket mind-mind elmesélte Titusznak, Titusz ugyanis nem sok mindenre emlékezett.
Pati és Titusz adtak a kultúrának is, egy délutánt Pécsen töltöttek. Elmentek egy nagy dzsámiba és elmentek egy kicsibe is. A nagy dzsámiban kötelező volt képeslapot venni,Titusz fellázadt és kiment, Pati vett helyette is és beszélgetett a képeslapos nénivel. A kicsi dzsámiban egy idegenvezető hosszú előadást tartott, Pati közben kisétált a kertbe és kihívta Tituszt is, hogy megmutassa Neki az aranyhalat, ami egy gömbakváriumban úszkált egy borostyánnal befuttatott kicsi kerti asztalon. Mikor visszamentek az idegenvezető még mindig beszélt, Titusz és Pati sok mindent megtudtak a keleti kultúráról. Pati nem értette miért nem léphet rá a szőnyegekre, Titusz türelmesen nyitogatta Pati lelkét Kelet titkai előtt. Titusz és Pati megnézték a Munkácsy-trilógiát is. Patit lenyűgözte a monumentalitás, egy kicsit Tituszt is. Pati lelkesen magyarázgatta a szimbólumokat, Titusz a kép hibáit kereste. Titusz és Pati ettek lapátfagyit is.
A hét végén, Pati elégedetten jött haza Orfűről. Titusznak igaza volt, Orfűn jó. Titusznak mindig igaza van...
