2010. december 21.
Titusz műfenyőt szeretett volna, Pati élőt. Titusznak racionális, pasis érvei voltak: a műfenyő egyszeri befektetés és egy életre szól, nem hullajtja a levelét, nem kell vele bajlódni az ünnep után, az illatot pedig lehet pótolni fenyőaromájú gyertyával. Pati érzelmeken alapuló, csajos indokokat sorakoztatott fel. Nem, Pati egyszerűen el sem tudja képzelni a Karácsonyt gyönyörű, szétterülő ágú, erdő illatú, szúrólevelő igazi fa nélkül. Titusz egy ideig próbálta meggyőzni Patit, aztán látta, hogy a női érzések ellen semmit nem lehet tenni, megadta magát. Patinak még soha nem volt saját, igazi fája (eddig Pati mindig a családjánál volt Karácsonykor és ezért saját fát nem állított) és a szíve mélyén cserepes fenyőra vágyott a halálra ítélt vágott helyett, Titusz azonban ennek az új ötletnek ismét csak a racionalitás elve alapján erőteljesen ellenállt. Patit a "hogy visszük haza kocsi nélkül?" és "hogy szállítjuk el ünnepek után?" kérdések nem igazán gondolkoztatták el, Titusz utolsó érve azonban, miszerint nincs hova kiültetni hatni látszott, Pati lassan-lassan beletörődött a vágott fenyő gondolatába.
Előző héten Pati beteg lett eléggé heves tünetekkel, így a hétvégét a szobába zárva töltötte. Hétfőn azonban nem bírt tovább magával és kifejezett orvos-anyai tanács ellenére útnak indult. Titusz egész nap dolgozott, az álmodozó kis Pati kikerült józan irányítása alól ...
Pati első útja a lovához vezetett, akit már egy hete nem látott, muszáj volt megölelgetnie. Ragyogott a nap, a friss hó szikrázott, a vastag bundás lovacskával töltött délelőtt varázslatos volt. Pati találkozott kinn egy barátjával aki elmesélte, hogy Nekik cserepes fenyőjük lesz, majd azonnal felajánlotta Patinak, hogy ünnepek után -amennyiben Pati cserepes fenyő mellett dönt- kiültethetik a kis fát a tanyájára, sőt Pati és Titusz meg is látogathatja majd. Pati a délutánt orvosnál töltötte, majd miután ezt az apró kellemetlenséget letudta, belevetette magát a fenyőárusok lenyűgöző erdejébe. Este hat óra felé Pati már ott tartott, hogy lemond cserepes álmairól. A cserepes fenyő nagyon drága volt, az olcsóbb kicsi és gyenge fajták, nem tetszettek Patinak. Pati csalódott szívvel kószált a Moszkva téren vágott fenyőket nézegetve, mikor egyszercsak meglátta a fát, azt a fát, amiről azonnal tudta, hogy igen, igen , ő lesz az. A kis fenyő egészségesen és délcegen állt a cserépben, tömött ágai között fagyott hó volt,tökéletesen nézett ki. Pati boldogan csodálta, látta maga előtt, ahogy együtt díszítik Titusszal, látta fényárban úszva és látta a tanyán elültetve növekedni és döntött. Megpróbálta megemelni, nem bírta el. Felhívta Tituszt.Titusz a karácsonyi hajtásban felgyülemlett munkával bírkózott, csak annyit üzent Patinak az irodából , hogy vágott fenyőt vegyen! Pati felhívta a családja férfi tagjait, nem ért rá senki. Pati felhívta egy barátját, aki épp új cége alapjait fektette le, tárgyalt, nem ért rá. Pati mégegyszer végignézett a havas kis fenyőn, fizetett és elindult vele a szüleihez. Titusz később hiába kérdezte Patit, hogy miért nem egyenesen hazavitte a fenyőt - sokkal egyszerűbb lett volna - Pati erre nem tudott válaszolni. Igazság szerint Patinak ez a kézenfekvő verzió eszébe sem jutott. Remegő kézzel és lábbal,nyakig sárosan, havasan és gyantásan Pati leküzdötte a fát a szüleihez, igazából maga sem tudja hogyan. Pati egyszerűen akarta ezt a fát, ennyi. Pati édesanyja megértően fogadta Patit, megmutatta a saját fájukat egy hatalmas több méteres fenyőt, amit szintén egyedül húzott le a Moszkva térről. A hibbantság génjeit Patinak volt honnan örökönie. Mikor Titusz a munka után megérkezett Pati szüleihez megállapította, hogy képtelenség hazavinni a fát metróval. Titusz kissé kimerült volt, kedves mosolya helyett -amit Pati úgy szeret - csak a fáradtság látszott rajta. Pati megölelgette Tituszt és néhány telefon után rábeszélta a cég alapítással küzdő haverját a fenyőszállításra. A fiú este nyolcra - miután befejezte a tárgyalásokat -megérkezett.Vonásain látszott, hogy együtt érez Titusszal. Gucci öltönyben bepakolta a gyantás, sáros kis fát a fullos autójába, melléültette az izgatott Patit és leszállította őket Tituszhoz, aki közben metróval hazament és otthon várta a dilis barátnőjét. Titusz felcipelte a fát a másodikra, a kis fa végre hazaérkezett! Most a hideg konyhában van, ugyanis hozzá kell szoktatni a szobahőmérséklethez. Pati néha kinyitja az ablakot és beengedi a mínusz tízet, hogy a kis fa jól érezze magát. Titusz olvassa a könyvét, néha kiszól Patinak, hogy csukja be az ablakot. A kis fát Titusz fogja feldíszíteni, gyönyörű lesz! Reggel Titusz egy kinagyított fényképpel ébresztette Patit, Pati lova és kutyája van rajta, Titusz készíttette. Pati megpuszilgatta Tituszt és körbetáncolta a lassan felmelegedő kicsi fenyőt... :)
