2010. november 15. hétfő délután
Ma délután Pati épp munkából ment haza, mikor egy könyvajánlón akadt meg a szeme. A plakát hatalmas betűkkel szegezte a kérdést a metró tömegével sodródó Patinak: " Ha csak egy emléket őrizhetnél meg az életedből, melyik lenne az?" Hétfő délután lévén Pati nem volt túl érzelmes hangulatban, a tömegen türelmetlenül áttörve próbálta kirázni a fejéből a kérdést, de az makacsul megragadt a gondolatai között. Csak egy emléket, csak egy emléket... Pati, bár igyekezett a nap realitásaira koncentrálni, hirtelenTitusz mosolygó szemeit látta maga előtt. Pati ránevetett a gondolatai között megjelenő Tituszra és ismételten megállapította magában, hogy a fiúnak rajzfilmbe illően kedves mosolya van. Eszébe jutott, hogy két héttel ezelőtt a Normafa buszmegállójában álltak, Titusz szorosan magához ölelte őt. Sötét volt, Titusz a fejére fekete kapucnit húzott és Pati semmi mást nem látott csak a sötétben csillogó, mosolygó szemeket... Pati megtorpant az aluljáró közepén, emlékek egész sora rohanta őt meg feltartóztathatatlanul. Titusz áll a hideg télben a kapualjban, öleli Patit, sapkába,sálba burkolózva, csak a szeme vigyorog játékosan..., Titusz a félhomályos kis szobájukban Pati felé hajol, a sólámpa halvány vörös fényt szór és csak Titusz győzelmesen vidám szemei látszanak..., Titusz és Pati állnak a Balaton közepén és a vakító napsütésben Pati semmi mást nem lát, csak Titusz szemeit... csak a szemeit...
Pati a kis lakásának lassan lassan ürülő szobájában ül. Azért jött, hogy megint kipakoljon egy adagot a régi holmijai közül. Patit, ahogy befordult az ismerős ház kapuján, megrohanták az emlékei és elszorult a szíve. Nagyon szeretett itt lakni, rossz látnia az egyre üresedő kis lakást. Pati épp elszomorodna, ám eszébe jut a délután. Gyorsan leül, hogy begépelje a posztot, amikor csörög a telefon. Titusz az. Még a munkahelyén van, de már szervezi a fuvart Patinak, jön át segíteni. Pati elmosolyodik. Befejezi a gépelést és vidám szívvel csomagolni kezd... :)
